<body>
Kitti szereti a csokit.
Üdv itt!

Legyen szép napod!

Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut.
Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.

Kutyasimogató

Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.

PitaPata Dog tickers

Egy kis nyugi

Engem mindig megnyugtat az eső hangja.


Moly


Kövess

Kövesd a blogom!
A képre kattintva iratkozhatsz fel a blogomra.

Eddig történtek

október 2013
november 2013
december 2013
január 2014
február 2014
március 2014
április 2014
május 2014
június 2014
július 2014
augusztus 2014
szeptember 2014
október 2014
november 2014
december 2014
január 2015
február 2015
március 2015
április 2015
május 2015
március 2016
augusztus 2016
szeptember 2016
október 2016
november 2016
január 2017
augusztus 2017
szeptember 2017
október 2020
január 2021

Köszönet

Layout: Kary-yan/Missyan.
Hosts: x x

Szemészet+postaláda-elemzés
2013. október 31., csütörtök

Ja. Aki nem tudná(márpedig szerintem nagyon sokan nem tudjátok) szemüveges vagyok. Kb. 1 éve, de nem nagyon hordtam a szemcsimet, csak kemény 2 hónapig. Aztán karcos lett és nem hordtam, hogy ne romoljon tőle még jobban a szemem. Tegnap meg elmentünk a szemészetre, megnézetni a szemem és majd, ha anyunak lesz fizu, akkor majd ki lesz cserélve a lencse és most már HORDANI FOGOM A SZEMÜVEGEM...vagyis remélem. Szóval erről ennyit.
Ma meg elbíbelődtem barátnőm szülinapi ajándékával. Tudjátok, a képpel, amit mondtam. Vagyis inkább a kerettel. Mert én csináltam. Ha vettem volna, akkor az úgy nagyon sokba fájt volna...
Délután meg jött nagynéném, leadta hozzánk az uncsitesómat, Bencét, hogy anyu vigyázzon rá - míg mi ketten elmentünk szórólapot szórni. Ugyanis most nyitott szódás üzemet a férje és most ezért hordtuk szét a szórólatokat. Hát most kijelentem: nem szeretnék postás lenni. Már csak azért sem, mert egy csomó háznál nagyon hülye postaládák vannak.
- Az egyik fajta egy gyönyörű, kicicomázott láda volt. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem lenne olyan a lyuka, hogy alig lehet belegyömöszölni a legapróbb papírlapot is.
- Akkor van a másik féle, amelyik meg olyan, hogy csak egy lyuk, de fel kell hajtani. Az nem rossz, csak sokat kell vele bíbelődni.
- A harmadik fajta pedig az amelyik, csak egy lyuk és oda simán be tudod csúsztatni a lapot. Ezt nyilvánítom a legjobb postaláda fazonnak.
És még a felsoroltakon kívül természetesen vannak az egyedi ládák. Azok a legrosszabbak, jobb velük vigyázni. Na és azokról a házakról nem is beszélve ahol, nincs is postaláda... Tehát, még egyszer mondom: nem szívesen lennék postás.
Amúgy jó, mert a végén már azért jöttünk haza mert már olyan sötét volt, hogy alig láttunk valamit. És csak fél 6 volt. Egy kicsit talán megviselt az óraátállítás.
Kitti.♥



19:37