Eljött. Végre. Hát elérkezett az a nap is, hogy végre leessen az idei 1. hó és ez a nap ráadásul a tegnapi volt. Tegnap délután kezdődött.
Ma reggel ártatlanul bandukoltam a suli felé és élveztem a győnyönyű hóesést. Még a kapucnimat sem húztam a fejemre, hagytam hadd hulljon a fehér hó a hajamra. De útközben hirtelen rádöbbentem: "Ma oltári nagy fürdetések lesznek!"
Nem voltam elcsodálkozva, hogy a suliban a fiúk mennyire nem fogták vissza magukat fürdetés terén, hiszen ez már megszokott volt. A legnagyobb meglepetés akkor ért amikor az egyik 8.-os - hívjuk csak S.-nek -  odajött a mi kis lánycsapatunkhoz, ahol éppen én is a többi lánnyal beszélgettem és hirtelenjében azon kaptam magam, hogy amnit S. hátulról megragadt én a levegőbe emelkedtem, majd a karjai közt sikítani kezdtem. A folyosóról kicipelt az udvarra minden ellenkezésem ellenére. Amikor odaértünk a többi fiúhoz, letett engem a földre és a 8.-osok engem kezdtek mosdatni. Még a kis 5.-esek is besegítettek. Szerencsémre nem tartott sokáig. Mindezek után vizesen, kicsit átfagyva kecmeregtem be matek órára, amikor becsengetett.
Örulök, hogy holnap nincs suli, de már félek, hogy mi lesz hétfőn.
Múúú...♥