Történt az,hogy..mi történt?Ja igen. A szombat után következett a vasárnap.
Erről a napról nem mondhatom el, hogy egy itthon-lustálkodós-henyélős-nap volt. Épp az ellenkezője. Reggel fél 9-kor nyitottam ki a csipámat csoda, hogy vasárnap reggel ilyenek történnek velem és 9-kor már a boltban is voltam kenyérért és szódáért. Mikor hazajöttem, nekiláttam kisütni a palacsintát, aminek a tésztáját már anyu előre bekutyulta nekem, meghagyva azzal az üzenettel, hogy majd süssem ki. Miért mit kezdtem volna vele? Sőt. Ha már itt tartunk: miért is nem locsoltam meg a folyékony tésztával a virágokat? Ez is egy ötlet. Az már mellékes, hogy a virág kipusztul és semmi hasznom nem lett volna belőle. De megtehettem volna. De szerencsére van akkora az IQ szintem, hogy nem ezt csináltam. Helyette tényleg kisütöttem. Ez a művelet kemény másfél óráig tartott és mindössze 31 darab pali lett belőle.

Nem bírtam megállni, hogy le ne fotózzam.

A sütögetésem után még bajlódtam egy darabig a megtöltéssel is, de az már rövidebb volt.
Ezután elmentem barátnőmmel görkorizni. Szokásunkhoz híven most is bejártuk a fél várost és nem tudnám pontosan elmondani, hogy merre voltunk. Viszont voltak olyan pillanatok, hogy majd' be hugyoztunk pisiltünk a kacagástól. Csak példának okáért említenék meg egyet.

Művészi kép...

Amikor épp egy helyben álltunk és azon tanakodtunk, hogy merre is induljunk el, megláttunk egy másik csajt, aki szintén görkorcsolyával volt. Na mi erre kigondoltuk azt a fantasztikus tervünket, hogy menjünk vele szembe és mutassuk meg neki, hogy mi mekkora nagy jampik vagyunk és ugrassunk előtte. Hát az ugratásról lebeszéltük egymást, mert egyikőnk sem tudja megcsinálni, de azért elindultunk a lány felé. Ahogy közeledtünk hozzá, láttam, hogy mosolyog. Barátnőm is vigyorgott. Aztán a lány köszönt. Mi is. Elhaladtunk mellette és bamba szemekkel néztem barátnőmre, azzal a tipikus "most mi van?!" fejemmel. Az arckifejezésemet látván, barátnőm megadta a választ:"-Most esett le, hogy az osztálytársam volt."
Hát erre a mondatra mindkettőnkből kitört a nevetés. Úgy, de úgy nevettünk, hogy nem lehet leírni.
A lényeg: jó kis napom volt tegnap.
Ma egy szokásos hétfőm volt.

♥ 21:53