Hétfőn az iskolai ünnepségen kihirdették a pályázat eredményét, amin én is részt vettem és nem tudom hányadik lettem. De tényleg nem. Azt mondták, hogy annak adja át a diri a jutalmat aki helyezést ért el, a többieknek meg a könyvtárba kell lemenni. Hát én az igazgatótól kaptam meg a könyvet, de nem hallottam hányadik lettem. Na mindegy. A lényeg az, hogy kaptam egy könyvet és...*dobpergés* :BOCI CSOKIT.

Amúgy ezzel a hétfői ünnepséggel megnyílt az Eötvös-hét. Ez a hét lényegében arról szól, hogy ilyenkor különböző programok vannak délutánonként, egy csomó óránk elmarad. Azokon az órákon amik pedig mégis meg vannak tartva, szinte semmit sem kell csinálnunk és nem lehet számonkérés - vagyis felelés és dogaírás nuku.

Na és a hét fénypontja: péntek esti sulidiszkó. Kár, hogy nem lehetek ott, bár nem olyan nagy szám (pláne, hogy csak fél 10-ig tart).

Na igen...nem lehetek ott. Miért.? Megfázás. Ma jött ki rajtam igazán. Én lettem a takonytermelő kisiparos. Egy halom zsebkendő; piros, megdagadt orr. Ma délután pedig, több mint 1 órát ültem az orvosi váróban. Remek.

Majdnem elfelejtettem... Van még itt valami. Egy vers, amit szerda éjjel írtam. Nem tudtam aludni, de ez a versből is kiderül.

Álmatlanság

Éjjel van és sötét,

De szemem nyitva még.

Csend ül mindenen, de

Mégis ébren fekszem.

Mindenki alszik már

És én is álmodnám

A jókat magamnak,

Ha lehetne olyat.

Ha behunyom szemem

Kinyílik sebtében.

Nem jönnek az álmok,

Pedig rájuk várok.

Vajon miért van ez?

Tudja azt a fene.

Aludni akarok...

Többet nem óhajtok.

Óh mégis sikerült,

Az álmosság felül

Kerekedett rajtam.

Lassan elaludtam.