Tegnap a suliban egész jól éreztem magam. Ott voltak az órák, amik eléggé unalmasak voltak, de tűrhetőek. Ott voltak a szünetek, amiket végigröhögcséltünk a többiekkel. A robot szakkör volt a legjobb. De amikor vége lett... menni kellett gyógytesire.
Kezdjük ott, hogy én és a tesi nem vagyunk jóban.
 Másodszor pedig, a vége volt a legrosszabb. Amikor bementem az öltözőbe ott volt egy csomó középiskolás csaj. Ők persze azért voltak ott, mert ők voltak a következő csapat. Ez nem érdekelt, csak az volt az a szörnyű érzés amikor mindegyikőjük  - ahelyett hogy bementek volna a tesiterembe - végignézte ahogy felöltöztem. Azért kb. 8-10 szempár rám szegeződött és mind vadidegenek voltak. Kínosan éreztem magam. Ezután a jelenet után sietve hagytam el az épületet és a táskámmal a hátamon bandukoltam hazafelé.
Az út hosszú volt, de legalább csendes.
Gondolatok sokasága kavargott  fejemben. Amikor hazaértem és beléptem az ajtón, a szüleim és az unokatesóm - a nagynénémmel együtt - fogadtak. Örültem nekik, mert már régen láttam őket. (Na persze nem a szüleimet láttam régen, hanem uncsimékat.) Feldobták a hangulatomat, ahhoz képest, hogy már nagyon fáradt voltam.

♥ 17:24