<body>
Kitti szereti a csokit.
Üdv itt!

Legyen szép napod!

Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut.
Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.

Kutyasimogató

Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.

PitaPata Dog tickers

Egy kis nyugi

Engem mindig megnyugtat az eső hangja.


Moly


Kövess

Kövesd a blogom!
A képre kattintva iratkozhatsz fel a blogomra.

Eddig történtek

október 2013
november 2013
december 2013
január 2014
február 2014
március 2014
április 2014
május 2014
június 2014
július 2014
augusztus 2014
szeptember 2014
október 2014
november 2014
december 2014
január 2015
február 2015
március 2015
április 2015
május 2015
március 2016
augusztus 2016
szeptember 2016
október 2016
november 2016
január 2017
augusztus 2017
szeptember 2017
október 2020
január 2021

Köszönet

Layout: Kary-yan/Missyan.
Hosts: x x

Verseny & gála
2014. február 16., vasárnap

Hát túléltem a tegnapot is. Mint ahogy arra számítottam, tényleg nem volt rövid nap.
Kora reggel már a fodrásznál kezdtem. Egy óra volt mire a kontyom elkészült, de megérte, nekem nagyon tetszik. Utána hazajöttem, de nem tudtam szinte pihenni se csak ettem egy kicsit és indultunk is be Debrecenbe.
Debrecenbe mentünk a Tóth Árpád Gimnáziumba, mert ott volt a Curie Környezetvédelmi Emlékverseny területi döntője. Hát amíg a gyülekező volt és a többi csapatra vártunk, hogy megérkezzenek, mi 3-an (T., én és K.) addig feltaláltuk magunkat és körbejártuk a gimit. Végignéztük a tablókat és a legjobbakat le is fotóztuk, mert jövőre már nekünk is tudni kéne, hogy milyet akarunk. Szóval mi tök nyugiba nézegettük a tablókat, amíg a többi csapat lázasan készülődött. Amikor mindenki megérkezett, akkor tartottak egy kis eligazítást, kaptunk oklevelet stb. és aztán mindenki bement a terembe - ahová kellett - és elkezdtük megírni a versenyfeladatot. Nehéznek nem mondanám, de túl könnyűnek sem. Nagyjából tudtuk és örülnénk, ha tovább jutnánk.
Miután hazajöttünk még bőven volt időm itthon készülődni. Negyed 3-kor útnak indultam. Szinte  ugyanakkor értem a Művelődési Házhoz, amikor a csajok is. Együtt bementünk és megkerestük az öltözőnket. Szerencse, hogy nem nagyon volt szükségünk rá, mert egy kis icipici helyiség volt, ráadásul a 7-8. évfolyam oda volt bezsúfolva. Fiúk és lányok együtt. Remek.
Amikor szólították a mi osztályunkat akkor hevesebben kezdett dobogni a szívem. Izgultam. 500-600 ember előtt nem is csoda. Viszont abban a pillanatban, amint a függöny mögül kiléptem a reflektorfénybe, elmúlt minden izgalmam és pont úgy éreztem magam, ahogy a próbákon. Szerintem jól is sikerült a darabunk, mert a közönség nevetett a poénoknál, a végén pedig megérdemelt tapsvihar illetett minket. Anyumék is felvették videóra a mi darabunkat. Itthon már visszanéztem vagy 3-szor. Jókat röhögtem rajta.
Az előadás után egyik osztálytársammal sétáltunk hazafelé a sötétben. Biciklivel voltam, de legalább nem mentem egyedül és átküldte a telómra a "kulisszák mögötti" képeket. A legtöbbjén mindenkinek hülye feje van és úgy nézünk ki mint akikben már benne van legalább egy liter alkohol, ahhoz képest, hogy csak ivólevet ittunk. Na nem baj.
Az volt a legérdekesebb, hogy miután hazaértem még egyáltalán nem voltam fáradt. Csak ma. Szinte egész nap aludtam. Meg most délután tanultam egy kicsit, mert fizika és matek TZ-t írunk holnap(hétfőn).


21:24