Jajajj, de régen írtam! El vagyok kallódva egy kicsit mostanában, de amúgy megvagyok. Nem túl sűrűn jutok géphez. Mivel most nincs itthon senki, ki is használom az alkalmat.
Amúgy lehet, hogy sok nap telte el legutóbbi írásom óta, de meglepő módon nincs semmi mesélni valóm. Tehát telnek a napok meg minden, de olyan különös dolgok nem történnek. Itt a jó idő, tesi órán mindig kint kell lenni és futni.
Ma is 6 percet futottunk. Habár egész jól bírom... Viszont most sajog egy kicsit a hátam, mert nem elég egy tesi óra, hanem, ugye még menni kellet gyógytesire is. Nem baj...K-val jól elvoltunk. Egész órán azt énekeltük, hogy "Liba mama, liba papa háp-háp-háp". Fantasztikus a dal szövege és az énekhangunk is! Már csak az kéne, hogy ez tényleg igaz legyen.
Egyébként a mai legeslegfantasztikusabb hírem: JELENTEM ALÁSSAN, A KALAPÁCS KÉSZEN VAN!
Na most tuti, hogy sokan néztek értetlen szemekkel, de nálunk technika órán nem origamizni kell, hanem kalapácsot csinálni. Megszenvedtem vele, de kaptam rá egy 4-est és egy 5-öst is.

♥ 17:15

Hujujuj. Életem egy új szakaszába léptem. Nem kell nagy dologra számítani...megint egy évvel idősebbnek és bölcsebbnek mondhatom magam . Na jó, az utóbbit nem kell komolyan venni.
Jól összejöttek a dolgok. Március 15-én este a barátnőmnél aludtam T-nél. Most ezt az ottalvást nem részletezném, mert nem különösebben lényeg. A sztori most indul be.
Tehát, másnap (azaz vasárnap) délelőtt még ott voltam barátnőméknél és hülyültünk meg minden. Aztán eljött az az időpont amikorra haza voltam rendelve. El is indultunk a házunk felé. Bementünk. Nagy meglepi fogadott. Leveszem a cipőt, a kabátot, megpuszilom anyut, aput. Észrevettem, hogy mindketten nagyon vigyorognak. Kérdeztem is, hogy mire fel, de amikor megfordultam már meg is kaptam a választ, mert ott állt velem szemben még 3 másik barátnőm is és fülig érő mosoly terült el valamennyiük arcán, látszott rajtuk, hogy alig bírják visszatartani a nevetést.
Ezután jött a torta, a beszélgetések, a sok hülyéskedés, játékok stb. Összefoglalva annyit tudok rá mondani, hogy nagyon meglepődtem és nagyon örültem is ennek az egésznek. Kaptam ajándékokat is. Többek közt egy plüss báránykát, egy nyakláncot, csokit és tusfürdő(ke)t. Még egyszer köszönöm mindenkinek aki benne volt ebben, mert mint utólag megtudtam: kb. egy hete szerveződött ez az egész és én mit sem tudtam róla!
Hétfőn szerencsére még nem kellett visszatérni a szürke hétköznapokba, mert valami volt a tanároknak, így nekünk nem kellet menni suliba.
Azonban ma kellett menni. Na de nem baj...csak egy szokásos keddi nap volt. Eltelt, jó volt. Vagyis helyesbítek: nem volt jó. Csak tűrhető.

♥ 21:51

Tegnapelőtt megnézetem a Végjáték c. filmet. Baromira tetszett! Számomra 2 film van, amibe annyira bele tudom élni magam, hogy az már hátborzongató. Az első az az Éhezők Viadala és a másik a Végjáték. Mindkettő nagyon jó film.
Tegnap szinte egész idő alatt - míg gépeztem - ezzel a csodálatosan agysejtpusztító és idegesítő játékkal játszottam: http://www.jofogas.hu/flappy-zsozso/. A rekordom jelenleg 11. Aki jobbat tud az küldje el nekem a bizonyítékot rá...mondjuk kép formájában.
Ma pedig - ahogy az lenni szokott - megint gyógytesi volt. Ám ez egy kivételes alkalom volt, mert most hamarabb kezdődött a szokásosnál és az általános 5-6 embernél azért jóval többen voltunk. Pontosabban 22-en. Ez nem tudjuk miért volt most így, de az a lényeg, hogy most együtt volt asszem 3 suli összes csoportja. De amúgy nem volt különös. Mintha mindig ennyien lennénk, nekem csak az elején volt egy kicsit fura, de megszoktam.
Igazából most jut eszembe, hogy amikor vasárnap beszéltem V-vel, ő  írt egy olyan mondatot ami nagyon cuki. "A félszarvú kecskék jobban repülnek, mint a masnis nyulak." Hát ezt eddig nem is tudtam. De V felvilágosított. Aztán ott van a mai kedvencem is, amit a suliban mondott még reggel Sz. "Felülök a csillámpónimra és elreülök vele a suliba, mint a páwák." Ezután feltaláltuk a Ceresit Stop Páwa páwaelszívót.
Amúgy, lehet feltűnt, lehet nem, de új "művésznevem" van. Kitti Sciurus. De csak a Sciurust [ejtsd: szkiurusz] írom ki. Hogy mit jelent? Nem mondom meg! Most huncut vagyok, mi? Ha valaki tudni akarja, akkor írja be a google fordítóba. Majd az megmondja. Muhahahahaha.

♥ 17:41

Utólag is boldog nőnapot minden lánynak/nőnek/hölgynek!

♥ 11:51

Reggelente nagyon kómás szoktam lenni. Ez még elmegy. De sajnos ehhez az állapothoz társul az a "ne-szólj-hozzám-különben-kinyírlak" érzés is. És amikor anyu itthon van és felkel arra, hogy én szöszmötölök, olyankor mindig kérdéseket tesz fel. Én meg válaszolgatok rájuk a reggeli mondataimmal. Néhány válasz:
- Igen.
- Nem.
- Hagyjál.
- Jól van.
- Oké.
- Nem kell pénz kajára.
- Kell pénz kajára.
- Ne kapcsold fel a villanyt.
Ilyenkor nem tudok mást mondani. Mintha a szókincsem erre a pár szóra szűkülne. Vagy csak nincs kedvem mozgatni a számat. Gondolatok kavarognak a fejemben. Töröm az agyam, hogy aznap milyen óráim lesznek, miből írunk dogát, mi lesz vajon a suliban stb.
Ezután elvánszorgok az iskolába és leülök a folyosón azelőtt a terem előtt, ahol első órám lesz. Majd amikor már gyülekezünk, elkezd oldódni a hangulatom, egyre jobban múlik az álmosság. Az órákon és szünetekben elvagyok a többiekkel. Majd ha túl vagyok mindenféle szakkörön stb. akkor hazasétálok. Vagy ha nincs semmilyen különórám, akkor megvárjuk a menzásokat és a fél osztály együtt tart az otthon felé. Útközben természetesen sokat hülyéskedünk.
Miután újra itthon vagyok, ledobom a táskám és evés közben már tanulok is. Ha ezzel megvagyok, akkor kezdődik a kockulás, olvasás és egyéb szabadidős tevékenységek.
És ez megy nap, mint nap. Na persze vannak közben változatosabb dolgok is, de ez szokott lenni úgy általánosságban.

♥ 20:29

Szombaton nagyon jó idő volt. Fotózgattam odakint egy kicsit.

Lily szem

Lily mancs

Szeg XD

Gomba

Pitypang^^

Százszorszép

Kerti csap alulról

Aztán 2 óra fele elmentünk görkorizni. Én és két barátnőm: M és Sz. Jó volt, sokat hülyültünk. Majd bementünk M. házába inni egy kicsit és pihenni is. Erre felvetődött az, hogy jó lenne ha ott aludnánk; én és Sz. Hát M megkérdezte a szüleit és beleegyeztek. Mi meg mindketten sipirc haza, engedélyt kérni szülőktől, pizsi összekészítve és vissza M.-ékhez. Hosszú, vicces, hangos, fárasztó (és még sorolhatnám itt a jelzőket) este volt. A fő, hogy jól éreztük magunkat. A vasárnap "tanulással" telt el.
Tegnap újra hétfő volt...elment. Jó volt a biosz óra, tekintettel arra, hogy egész héten nincs a tanár. Így ma sem volt kémiánk, mert azt is ő tanítja. Közben áttérve a mai napra: semmi extra nem történt. Egy szokásos keddi nap.
Egyébként én nem értek néhány embert. Már csak azért sem, mert egyik nap jön velem szembe és hiába ismerjük egymást: köszönni nem bír. Aztán következő nap meg úgy köszönget és leáll velem trécselni, mintha semmi sem történt volna. Szerintem ez elég fura.

♥ 19:53