Hujujuj. Életem egy új szakaszába léptem. Nem kell nagy dologra számítani...megint egy évvel idősebbnek és bölcsebbnek mondhatom magam . Na jó, az utóbbit nem kell komolyan venni.
Jól összejöttek a dolgok. Március 15-én este a barátnőmnél aludtam T-nél. Most ezt az ottalvást nem részletezném, mert nem különösebben lényeg. A sztori most indul be.
Tehát, másnap (azaz vasárnap) délelőtt még ott voltam barátnőméknél és hülyültünk meg minden. Aztán eljött az az időpont amikorra haza voltam rendelve. El is indultunk a házunk felé. Bementünk. Nagy meglepi fogadott. Leveszem a cipőt, a kabátot, megpuszilom anyut, aput. Észrevettem, hogy mindketten nagyon vigyorognak. Kérdeztem is, hogy mire fel, de amikor megfordultam már meg is kaptam a választ, mert ott állt velem szemben még 3 másik barátnőm is és fülig érő mosoly terült el valamennyiük arcán, látszott rajtuk, hogy alig bírják visszatartani a nevetést.
Ezután jött a torta, a beszélgetések, a sok hülyéskedés, játékok stb. Összefoglalva annyit tudok rá mondani, hogy nagyon meglepődtem és nagyon örültem is ennek az egésznek. Kaptam ajándékokat is. Többek közt egy plüss báránykát, egy nyakláncot, csokit és tusfürdő(ke)t. Még egyszer köszönöm mindenkinek aki benne volt ebben, mert mint utólag megtudtam: kb. egy hete szerveződött ez az egész és én mit sem tudtam róla!
Hétfőn szerencsére még nem kellett visszatérni a szürke hétköznapokba, mert valami volt a tanároknak, így nekünk nem kellet menni suliba.
Azonban ma kellett menni. Na de nem baj...csak egy szokásos keddi nap volt. Eltelt, jó volt. Vagyis helyesbítek: nem volt jó. Csak tűrhető.

♥ 21:51