Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut. Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.
Kutyasimogató
Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.
Hát megint itt vagyok. Legutóbb kb. egy hete írtam.
Igazából az én akciódús életemben annyi történt az elmúlt hét alatt, míg nem írtam, hogy múlthét pénteken volt a suliban Diákbál. Minden évben megrendezésre kerül és már most is nagyon vártuk. Nagyon sokan voltunk, majdnem az egész suli. Összességében, finom volt a vacsora, jó volt a dj, jó zenék voltak. Este tizenegyig jól kitáncoltuk magunkat. Viszont a tanári műsor nem tetszett. Merthogy minden évben készülnek nekünk valami kis műsorral a tanárok, de most nem valami frappáns ötlettel rukkoltak elő. Ugyanis Kármen néni kornyikált. Mit gondolhatott a tanári kar amikor kiötlötték ezt a tervet?! "Dobjuk be az új szolfézstanárt, ő úgyis valami operettszínház tagja, majd ő énekel valami szépet a gyerekeknek." Mondhatom nagyon jól kitalálták. Egy fél órán keresztül kellett hallgatnunk, ahogy Kármen néni azon az iszonyú magas hangján szinte sikoltozva "énekel". Hurrá. Azért jól megtapsoltuk a végén, mert nagyon imádta mindenki örültünk, hogy abbahagyta. De mondom: Kármen néni magánszámát leszámítva csúcs buli volt.
Aztán történt még az is, hogy szombaton rendesen kipihentem magamat a bál után.
Vasárnap délelőtt kertészkedtünk a szüleimmel. Lényegében kapáltunk és gazoltunk, apu pedig még füvet is nyírt. Délután pedig pihenésképpen elmentem görkorizni Szaszával, mert már szükségem volt rá.
Szükségem volt arra, hogy elmenjünk együtt bevásároljunk a Lidlben és ott vegyünk fagyit meg Kentines kekszet, majd menjünk el az Aldiba is, mert a Lidlben elfelejtettünk vizet venni és ha mindez megvolt, akkor menjünk ki az Aldi parkolóba és üljünk le a csőre és ott fogyasszuk el az összes holmit amit megvettünk, miközben a pénteki Diákbálról sztorizgatunk és annyira röhögünk, hogy az arra járó vásárlók azt hihették, hogy be vagyunk szívva vagy ilyesmi. Kellett ez már nekem. Egy kis kikapcsolódás, nem törődni semmivel, csak az a lényeg, hogy akkor éppen jól érezzem magam. Ez kellett.
Még valami: letöltöttem A Sötét Úr anyagai trilógiát, így most belevetem magam az olvasásba.
Most ennyi tellett tőlem. Pápá~