<body>
Kitti szereti a csokit.
Üdv itt!

Legyen szép napod!

Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut.
Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.

Kutyasimogató

Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.

PitaPata Dog tickers

Egy kis nyugi

Engem mindig megnyugtat az eső hangja.


Moly


Kövess

Kövesd a blogom!
A képre kattintva iratkozhatsz fel a blogomra.

Eddig történtek

október 2013
november 2013
december 2013
január 2014
február 2014
március 2014
április 2014
május 2014
június 2014
július 2014
augusztus 2014
szeptember 2014
október 2014
november 2014
december 2014
január 2015
február 2015
március 2015
április 2015
május 2015
március 2016
augusztus 2016
szeptember 2016
október 2016
november 2016
január 2017
augusztus 2017
szeptember 2017
október 2020
január 2021

Köszönet

Layout: Kary-yan/Missyan.
Hosts: x x

Diákbál
2014. április 28., hétfő

Hát megint itt vagyok. Legutóbb kb. egy hete írtam.
Igazából az én akciódús életemben annyi történt az elmúlt hét alatt, míg nem írtam, hogy múlthét pénteken volt a suliban Diákbál. Minden évben megrendezésre kerül és már most is nagyon vártuk. Nagyon sokan voltunk, majdnem az egész suli. Összességében, finom volt a vacsora, jó volt a dj, jó zenék voltak. Este tizenegyig jól kitáncoltuk magunkat. Viszont a tanári műsor nem tetszett. Merthogy minden évben készülnek nekünk valami kis műsorral a tanárok, de most nem valami frappáns ötlettel rukkoltak elő. Ugyanis Kármen néni kornyikált. Mit gondolhatott a tanári kar amikor kiötlötték ezt a tervet?! "Dobjuk be az új szolfézstanárt, ő úgyis valami operettszínház tagja, majd ő énekel valami szépet a gyerekeknek." Mondhatom nagyon jól kitalálták. Egy fél órán keresztül kellett hallgatnunk, ahogy Kármen néni azon az iszonyú magas hangján szinte sikoltozva "énekel". Hurrá. Azért jól megtapsoltuk a végén, mert nagyon imádta mindenki örültünk, hogy abbahagyta. De mondom: Kármen néni magánszámát leszámítva csúcs buli volt.
Aztán történt még az is, hogy szombaton rendesen kipihentem magamat a bál után.
Vasárnap délelőtt kertészkedtünk a szüleimmel. Lényegében kapáltunk és gazoltunk, apu pedig még füvet is nyírt. Délután pedig pihenésképpen elmentem görkorizni Szaszával, mert már szükségem volt rá.
Szükségem volt arra, hogy elmenjünk együtt bevásároljunk a Lidlben és ott vegyünk fagyit meg Kentines kekszet, majd menjünk el az Aldiba is, mert a Lidlben elfelejtettünk vizet venni és ha mindez megvolt, akkor menjünk ki az Aldi parkolóba és üljünk le a csőre és ott fogyasszuk el az összes holmit amit megvettünk, miközben a pénteki Diákbálról sztorizgatunk és annyira röhögünk, hogy az arra járó vásárlók azt hihették, hogy be vagyunk szívva vagy ilyesmi. Kellett ez már nekem. Egy kis kikapcsolódás, nem törődni semmivel, csak az a lényeg, hogy akkor éppen jól érezzem magam. Ez kellett.
Még valami: letöltöttem A Sötét Úr anyagai trilógiát, így most belevetem  magam az olvasásba.
Most ennyi tellett tőlem. Pápá~


Kitti


19:57