Újra itt esz az unalom, a gép előtt, de csakis azért, hogy blogoljak egy kicsit.
Igazából még mindig nem mondhatni, hogy izgalmasan telnek a napjaim, de azért történt egy-két dolog. Kezdeném is azzal, hogy sikerült teljesítenem egy küldetést, amit nyárra kitűztem magamnak.
Reggeltől akár estig tartó, sokszor hajnalba nyúló - szinte szüntelen - kitartó "munkával" elértem a célomat. Addig bújtam a könyveket, míg végül egyre kevesebb fejezet volt hátra, fogyatkoztak a sorok, eltűntek a betűk. Ezzel véget ért a történet, ám a maraton még nem, hiszen a filmeket is egytől-egyig szeretném végignézni.
Viszont nem vághatok bele azonnal a mozizásba, mert előtte lesz egy kis kiruccanásom. Eltűnök mindenki elől egy hétre. Pontosabban 5 napra. Bizony-bizony táborba megyek, szóval Balaton vigyázz, 3 nap múlva találkozunk!
De ne siessünk úgy előre az eseményekkel. Tegnapelőtt felcsaptam dadusnak!
Nagynéném megkért arra a szívességre, hogy amíg ő és az anyósa elvégzik a dolgukat, én menjek át hozzájuk és vigyázzak a drágalátos kis unokatesómra. Most már ő sem olyan kicsi és én is jobban kijövök vele, többet lehet vele játszani, ami - hogy őszintén megvalljam - nem kicsit fárasztó. De megérte a fáradságot, hiszen a kis izgő-mozgó, soha meg nem álló aprósággal nagyon jól szórakoztunk kettesben. Minden kacatot jól megnéztünk magunknak, kitaláltuk, hogy mi-mire való, kukit eszegettünk, majd miután játszótársamat jól kifárasztottam, valahogy - különös módon - sikerült elaltatnom. Letettem a kiságyba, hagytam, hadd aludjon, én pedig tévét néztem. Nagynéném is meglepődött, hogy ilyen jól csináltam, amivel megbízott és - nem tagadom - én is.
Tegnap egy afféle csajos napunk volt. A délelőtt hamar elszállt a fejünk felett, de délután anyuval erőt vettünk magunkon és biciklire pattantunk. Elkerekeztünk a boltba utazótáskát venni. Plusz felszerelkeztem még, egy zseblámpával is. (Egyébiránt láttam ott egy tök jó farmertáskát, de nagyon sajnáltam, hogy most nem vehettük meg és emlékeztetnem kellett magamat, hogy nem ezért mentünk.) Azután, hogy megvolt minden, amiért mentünk, hazahoztuk a cuccokat. Egy kicsit megálltunk, majd folytattuk utunkat mamámhoz. Vele megsétáltattuk a kiskutyáját, átmentünk nagynénémhez. Ott ettünk finom kukoricát és együtt néztük a konyhában, nagymamám kedvenc sorozatának aktuális epizódját. Na persze én nem szeretem.
Kellemes volt így együtt időzgetni mamámmal, nagynénémmel és anyukámmal, de aztán hazajöttünk és itthon töltöttük a nap többi részét.
Ma többnyire én a tévé előtt punnyadtam és a sorozatot néztem, amire újabban rákaptam. Nagyon régi, de még most is adják, a címe A farm, ahol élünk. Sosem voltam az a nagy sorozat-mániás, de mivel mostanában nem sok értelmes műsor közül lehet válogatni, ezért én is kénytelen vagyok sorozatot nézni.
Na és most nézzük az újabb megtanulandó szavakat! Mivel azt mondtam, hogy minden napra egyet, ezért most 4 szó kerül terítékre.



Kitti

♥ 16:47

Gondolataimba mélyedve jutottam arra az elhatározásra, hogy nem ártana kicsit művelni magamat.



Kitti

♥ 14:14

Kitöltöttük ezt a tesztet, vagy mit, az egyik barátnőmmel, amit aztán össze is hasonlítottunk. Én igazából csak úgy véletlenszerűen írtam be a zenéket, de van ami tényleg igaz. Na, de itt is van.
.


Kitti

♥ 14:07

Mostanában folyton olvasok. Ha egyedül vagyok, és többnyire akkor is ha nem. Valahogy szeretem kizárni a külvilágot és elmenekülni a magam kis világába. Jólesik.
E mellé még letöltöttem egy csomó Nirvana számot és most ők váltak a kedvenceimmé.
Plusz Drinával most zenekaros cuccokat nézegetünk és csorog a nyálam, hogy nem kaphatom meg egyiket sem. Olyan drágák. Kár értük...
Ma voltunk Timivel a főtéren és ettünk egye-egy jégkását is. Odaadtam neki az ajándékát is amit szülinapja alkalmából kapott tőlem. Öröm volt látni, hogy örül neki, pedig igencsak szerény ajándék volt.
Hát eddig itt tart az életem. Jobban érdekel Piton legszörnyűbb emléke, mint az, hogy már lassan vége a nyári szünetnek és én még semmi értelmeset sem csináltam. Ez van.


Kitti

♥ 21:22

Igen, ez én vagyok...

...ez pedig a mi lábunk.

Ez az új profilképem facen.

Hoppá. Megint én.

Végül pedig összefontuk a hajunkat.

Kitti

♥ 16:57

Nem is tudom hol hagytam abba életem mesélését, de azért leírom nektek azt ami eszembe jut.
Kedden volt az én hű ebem 7. születésnapja. Természetesen méltó módon ünnepeltük meg e jeles eseményt. Különleges tortát állítottam össze neki - amit ő élvezettel tűntetett el, amint azt az alábbi kép is illusztrálja.

♥ 14:45