(A címet franciául írtam!)

Ma (július 5.) valami munkahelyi bulira vagy inkább családi napra látogattunk el, de nem is ténferegtünk ott sokáig, mert elég gyér volt a felhozatal. Ennek ellenére én még marasztaltam volna őseimet, annak reményében, hogy felbukkan valamelyik drága ismerősöm, de sajnos csalódnom kellett. Nem bukkant fel senki olyan akire számítottam vagy nem számítottam volna. Emiatt persze nem okolok senkit, hiszen nem volt előre lebeszélve az, hogy most huszonhat óra hetvennégy perckor a sörös sátor mögötti padon ülő galamb mellett találkozunk. Magyarul elkerültük egymást és punktum.

Viszont a hét valamelyik napján (hirtelen egy emlék tört fel) éppen kint játszottam a kertben a fentébb már említett blökivel, a szikrázó napsütésben, mikor a semmiből hirtelen elkezdett esni az eső. Gyorsan berohantunk az eresz alá és én le is huppantam az egyik székre. Aztán nem mentem be, hanem kint maradtam és a székben ücsörögve élveztem az eső zaját, illetve finom illatát is, amit szórakozottan szippantottam be. Nem sokáig tartott ez a kellemes pillanat, kisütött a nap. De mielőtt az eső teljesen elállt volna, még volt rá alkalmam, hogy szivárványt fotózhassak, ami a kertünkből igencsak jól látszódott. Az egyetlen amit furcsállottam, az az volt, hogy csak amolyan "félszivárvány" volt.

Perpillanat blogolok. Odakint épp az előbb állt el az eső és most derűsen süt a nap.
Kitti