Augusztus 23. nálam mostmár egyenlő azzal, hogy az én drágalátos, imádnivaló kicsi unokatestvéremnek névapja van. Ez volt neki az első, de szerintem a többi is valahogy így fog zajlani. Konkrétan arra gondolok, hogy összeverődik a kis csipet-család és indulás nagy ajándékhalmokkal na jó ez túlzás a tündéri kis fiúcskához. Én? Én meg vigyorogva ballagok anyum oldalán és egyetértően bólogatok amikor mamám arról diskurál hogy milyen aranyos gyermek az én unokatestvérem. Amikor elértük a célnak kitűzött házat, becsengettünk és tisztes távolságba álltunk a kerítéstől, megvárva míg valaki kijön a lakók közül, hogy bezárja az amúgy harapós kutyát, ameddig mi bemegyünk a házba. Onnantól fogva kezdetét vette az ünnepelt nyilvános rajongása.
Tegnap viszont egy baromi jó napom volt.
Délután Drinával útnak indultunk, hogy mi majd görkorizunk. Aha. Persze. Éppen hogy elintéztük a szügkséges bevásárlásunkat (amit most nem áll módomban kifejteni), már a Lidl parkolóban elkapott minket a zuhé. Mi pedig felkiáltottunk: juhé! Szar poén volt. Semmi gond. Még jó hogy csak 3 utcát kellett mennünk Drináékig. Ott pedig letelepedtünk és nem mentünk ki. Csak majd később a padlásra merészkedtünk fel, ahol eleget hülyültünk. Többet nem árulok el. Miért? Csak, mert most ilyen kis gonosz vagyok. Nyaú.
Ma is egész jól telt a napom. Reggel azzal kezdtem, hogy próbára kellett mennem. Én vagyok az a mélyen tisztelt személy, akit felkértek ama becses szerepre, hogy legyen az évnyitón a műsorvezető. Teljes kavarodás. Elsőre alig tudtam eligazodni a szövegemen. Sebaj, holnap is próbálunk.
Később ellibbentem a könyvtárba is, kikölcsönöztem az Eragont. Előtte sok véleményt olvastam róla és igen sokan írtak róla negatívakat, de én megmakacsoltam magam és "csakazértis" úgy döntöttem, hogy el fogom olvasni.
Na és amiről mostanság mindenki beszél: MEGINT SULI. Már csak kemény egy hetünk maradt. A visszaszámlálás elkezdődött.
A minap láttam egy kisfiút, aki az anyukájával együtt jött ki az egyik üzletből és olyan örömmel szorongatta kezében a frissen vásárolt iskolatáskáját, hogy szinte meghatódtam. De komolyan. Annyira aranyos jelenet volt, hogy majd' elolvadtam. Én is visszagondoltam azokra a rég elmúlt szép időkre, amikor ugyanilyen jókedvvel vártam az iskola kezdetét, egyben a nyári szünet végét.
Fura, de volt ilyen. Most meg már a szeptember közeledtével mindig azt kívánom, bárcsak lelassulna még egy kicsit az idő, hogy tovább legyen nyár, ne múljon el ez a jó érzés. De sajnos ez nem így megy. Habár lehet, hogy jobb is ez így, hiszen nem lustálkodhat örökké az ember, fel kell kelni, ki kell moccanni és újra találkozni azokkal az ismerős arcokkal, akiket már annyira megszoktunk az évek során. Akár szeretjük, akár nem - ezt még hozzá kellett tennem.


Kitti

♥ 21:57

Vasárnap voltam traktorhúzón. Ugyanis minden évben megrendezik, mindig a mi városunkban satöbbi, satöbbi. Szóval most én is kint voltam. De csak úgy spontán jött a dolog. Jött nagynéném uncsimmal, hozták a körtét amit rendeltünk tőlük (igen, azt a körtét hozták, amiből a következő adag lekvárt csináltuk, mert nálunk nagyon bevált) és mondták, hogy mennek ki a traktorhúzó versenyre. Akkor ötlött eszébe anyunak, hogy miért ne mehetnék én is? Hiszen 14 év alatt ingyenes volt a belépés és ha már uncsimék mennek, akkor én is el leszek velük. Végül is tényleg elmentem velük és jól is tettem, mert legalább körülnéztem ott is. Igaz, hogy majd be szakadt a dobhártyám, de akkor is jobb volt, hogy nem itthon ültem, hanem kimozdultam egy kicsit.


Kitti

♥ 10:12

Szerda délutánomat az én, kicsi unokatestvéremmel töltöttem. Anyuval elvittük a játszótérre. Ott már rutinosan ültettük bele a - általunk bugyisnak nevezett - hintába. Amikor a csöppség megunta, elmentünk csúszdázni, majd kereket szereltünk, kislányokkal ismerkedtünk. De még így sem sikerült eléggé kifárasztani, szóval még sétáltunk egy kicsit - hazafelé szándékosan kerülő úton mentünk. Amikor hazaértünk, még jókat szórakoztunk, sokat kacarásztunk. Nem sok idő telt el, jöttek is nagynénémék Bencéért és hazamentek. A sok móka közepette harci sérülésem is lett, mert Bence kikarmolta az orromat, aminek nem egészen örültem.
Tegnap nem sok mindent tevékenykedtem, de megnéztem Az óriásölőt és az Eleven testeket. Előbbi nem lett nagy kedvencem, sőt nem is igazán tetszett. Pláne az a gusztustalan jelenet, amikor az egyik óriás megeszi a saját fikáját. Az utóbb említett filmet viszont annál inkább szeretem. Szerintem az egyik legjobb zombis film. Van benne poén és romantika, ami nekem már elég egy jó filmhez.
Ma anyuval körtelekvárt készítettünk. Igaz, hogy csak 2 kicsi befőttesüveggel lett belőle, de ez egyébként is amolyan teszt-féleség. Ha ez most jól sikerült, akkor még veszünk körtét és újabb adag lekvárt fogunk csinálni belőle. Ha meg nem lett jó, akkor mondanom sem kell, hogy mi lesz a sorsa a lekvárunknak.
A mai terítékemre nem csak reggeli került, de újfent egy energiaitalt teszteltem. Most a Red Bull kék áfonya ízű változatát kóstoltam meg. Ízlett. Jobban, mint a vörös áfonyás verzió. És ennek is tetszett a színe, viszont ez most valahogy barátságosabb volt a maga sötétlilás-rózsaszínes árnyalatával. Sajnos a fotó nem nagyon adja ki az ital valódi színét.


Kitti

♥ 15:30

Na szóval. Megint nyilvános a blog, eddig egy kis átalakítás folyt, ezért nem lehetett látogatni. Nem tudom, kinek mi a véleménye az új külsőről, de nekem ez így bejön. Na meg eleget kínlódtam vele.
Ám amíg a karbantartás volt, addig is történtek az események. Az első számú megemlítendő történés: szombaton odavoltunk csavarogni. Csak a szokásos. Ám - mint azt már említettem az előző firkantásomban - most új graffitik vannak, szóval rengeteg képet gyártottunk. De mivel túl sok a kép, ezért egyszerűbb lesz, ha gifként mutatom be nektek eme csodálatos freskókat.

 Aztán itt van még érdekességnek az is, hogy kb. 2 héttel ezelőtt szedtem le a legelső, ipipici koktélparadicsomot, ma meg már ott járunk, hogy egy nagy tálat csordultig tele tudtunk szedni paradicsommal. Sőt, ez még nem is az összes, hiszen még nem mind érett meg.




Kitti

♥ 17:57

Kitti

♥ 18:41