Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut. Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.
Kutyasimogató
Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.
Szerda délutánomat az én, kicsi unokatestvéremmel töltöttem. Anyuval elvittük a játszótérre. Ott már rutinosan ültettük bele a - általunk bugyisnak nevezett - hintába. Amikor a csöppség megunta, elmentünk csúszdázni, majd kereket szereltünk, kislányokkal ismerkedtünk. De még így sem sikerült eléggé kifárasztani, szóval még sétáltunk egy kicsit - hazafelé szándékosan kerülő úton mentünk. Amikor hazaértünk, még jókat szórakoztunk, sokat kacarásztunk. Nem sok idő telt el, jöttek is nagynénémék Bencéért és hazamentek. A sok móka közepette harci sérülésem is lett, mert Bence kikarmolta az orromat, aminek nem egészen örültem.
Tegnap nem sok mindent tevékenykedtem, de megnéztem Az óriásölőt és az Eleven testeket. Előbbi nem lett nagy kedvencem, sőt nem is igazán tetszett. Pláne az a gusztustalan jelenet, amikor az egyik óriás megeszi a saját fikáját. Az utóbb említett filmet viszont annál inkább szeretem. Szerintem az egyik legjobb zombis film. Van benne poén és romantika, ami nekem már elég egy jó filmhez.
Ma anyuval körtelekvárt készítettünk. Igaz, hogy csak 2 kicsi befőttesüveggel lett belőle, de ez egyébként is amolyan teszt-féleség. Ha ez most jól sikerült, akkor még veszünk körtét és újabb adag lekvárt fogunk csinálni belőle. Ha meg nem lett jó, akkor mondanom sem kell, hogy mi lesz a sorsa a lekvárunknak. A mai terítékemre nem csak reggeli került, de újfent egy energiaitalt teszteltem. Most a Red Bull kék áfonya ízű változatát kóstoltam meg. Ízlett. Jobban, mint a vörös áfonyás verzió. És ennek is tetszett a színe, viszont ez most valahogy barátságosabb volt a maga sötétlilás-rózsaszínes árnyalatával. Sajnos a fotó nem nagyon adja ki az ital valódi színét.