Hazajöttem a Balatonról. Jó volt a tábor. NAGYON SZUPER VOLT. Maradtam volna még pár napot, de sajnos csak 5-öt tölthettem azzal a sok emberrel akikkel ott barátkoztam össze. Na persze volt már néhány ismerős arc, akiket tavalyról ismertem meg - úgyszintén a tábor által. Mellettük azonban elnyomó többségben voltak az idegenek, akik péntekre számomra már a kebelbarátaimmá váltak és már most hiányolom őket.

De a táborról ennyit, nincs kedvem mesélni olyan eseményekről, amiket én magam is épphogy megemésztettem. Viszont mióta itthon vagyok azóta is csinálok dolgokat. Csak példának okáért sorolok fel párat: feszem, fekszem, fekszem és hadd gondolkozzam még egy kicsit...ja igen! Fekszem az ágyon és sokat alszom vagy éppen lustulok, csak úgy. Brutálisan megterhelő. Na ez az életmód nem nagyon tetszik egyes embereknek. Pláne annak a két kifejlett példánynak, akik történetesen az én drágalátos szüleim. Eddig még nem szóltak érte, de látni a szemükben, hogy nem nagyon vannak odáig azért, amit az imádott, egyszem kislányuk tesz.

Na de tegnap azért mégiscsak kimozdultam egy kicsit. Drináékhoz elmentem ebnézőbe. Ugyanis amíg nem voltam itthon, egy új kiskutya került a házhoz. Méghozzá és tündéri szuka amstaff. A Müzli nevet kapta - bartánőm jóvoltából.
Miután összeismerkedtem Müzlivel, barátnőmmel elmentünk a parkba és a vasúthoz. Sajnos most épp ott volt egy vonat, de ahogy láttam, újfent friss graffitik készültek. Ha legközelebb ottjárok, szerintem számíthatnak az betűfalóim képekre.
Ma folytattam a Harry Potter-filmek nézését, szóval már az első négy részt mozgóképként is láttam. Habár a könyvek olvasása közben is egy afféle "filmecske" játszódott le a fejemben.