Kész csődtömeg vagyok, ezt eddig is tudtam. Csúnya vagyok, nekem is van tükröm..szóval nem kell az orrom alá dörgölni.



Kitti

♥ 22:05

Nózi^^

Nahát oké. Megint eltelt egy hét. Ami azt is jelenti, hogy egy héttel közelebb vagyunk az őszi szünethez. Lassan, de biztosan elérkezik a pihenő.
A sulihoz annyit fűznék hozzá, hogy  f á r a s z t ó. A hét minden napja be van táblázva hétfőtől péntekig. Igazából csak szombaton tudom egy kicsit kifújni magam. Vasárnap tanulok. Ráadásul még most sem hagytak nyugton. Reggel háromnegyed 10-kor arra keltem fel, hogy telefonon hív az osztályfőnököm. A világ legcsodálatosabb ébresztője.
Egyébként azért hívott, hogy menjek perecet hajtogatni az egyik óvodába, plusz még szedjek össze 3 lányt rajtam kívül és menjünk oda 3 órára. Mivel akkor még olyan kómás voltam, hogy azt se tudtam, hogy milyen bolygón vagyok, ezért bármire rávehető voltam, szóval valami olyasmit mormogtam vissza a telefonba, hogy megpróbálom.
Az egész délelőttöm szervezkedéssel és telefonálgatással telt, de a lényeg, hogy sikerült. Sikerült összekaparni a csapatot, megbeszélni az időpontot stb. Be kell valljam, azt hittem tudom mire vállalkozok. Tanulság: hinni a templomban kell. Na szóval odaállítottunk a csapattal az óvodába. Amit tudni kell a helyszínről: anno kb. 50-50% volt a magyarok és a dzsipszik (remélem mindenki érti) aránya. Én azt gondoltam, hogy ez valahogy most is így lehet. Tévedtem. Az állás 90-10%-ra módosult az évek alatt a "barnák" javára.
Csak, hogy röviden leírjam a látványt: bementünk szépen az ovi kapuján és az udvaron felállítva egy kemence, néhány felnőtt - avagy a szervezők - gyúrják befele a tésztát és a többi jelenlévő pedig egytől egyig kis cigány porontyok, akik szaladgálnak össze-vissza. Tehát egy lepratanyának is nevezhetnénk, azt ahova mi mentünk. Sőt még arra is figyelnünk kellett, hogy ki ne lopják a szemünket, mert...hát na. Ilyen környezetben óvatosnak kell lenni.
Ezek ellenére mi nem tántorodtunk meg, ha már itt vagyunk végezzük el amiért jöttünk és csak aztán menjünk haza. Így is volt. Szépen meghajtogattuk a pereceket, amíg a tészta el nem fogyott, lekentük a kis sütiket tojással, megszórtuk szezámmaggal, beletettük a tepsibe és mi már húztuk is el onnan a csíkot, szinte futólépésben.
Az egyetlen vigasztaló dolog csak az volt, hogy ezért mindnyájan kapunk egy-egy osztályfőnöki dicséretet és hétfőre fel vagyunk mentve versmondás alól. (Mellékesen írom csak le: a megtanulandó vers Ady Endre - A föl-földobott kő.)
                                                                      *********
Mostanában sokat fotózgatok. Szeretem csinálni, mert olyankor ki tudok kapcsolni egy kicsit és csak arra összpontosítok. Arra az egy dologra. Lehet, hogy majd hozok képeket...nem tudom.



Kitti

♥ 20:21

Ma az egész napom abból állt, hogy kb. 11 óra körül felkeltem és elkezdtem olvasni. Közben odakint folyamatosan zuhog az eső.
Aztán egyszer gondoltam egyet és felöltöztem mert nehogy már egész nap pizsamában legyek és ha már ilyen aktív voltam fel is mosogattam a rám váró mosatlant. Utána nyomogattam egy darabig a telefonom. Majd elkezdtem tévézni hogy még jobban butítsam magam. Közben még mindig esik az eső.
Szóval tömören kijelentem: ma nem csináltam semmit. De az eső még mindig ömlik odakint. Ên meg csak hallgatom a zaját. Olyan kellemes, olyan megnyugtató.
Ma ettem pizzát is. Jól esett, finom volt. Remek ötlet vacsorára miközben szétröhögjük magunkat a családdal az X faktoron.
Sajnos most nem tudok aludni. Van egy olyan érzésem hogy holnap megint későn fogok kelni és hányingerrel.  Na mindegy. Jobb lenne aludnom szóval most meg is próbálkozom vele. Jó éjt.




Kitti

♥ 00:02

Kitti

♥ 17:08

○ Sikeresen lezajlott az évnyitó múlthét pénteken. Az egyetlen bibi az volt az egészben, hogy Mókuska elájult, de szerencsére túlélte és én is. Ugyanis meg kell említenem, hogy én is nagyon megrémültem, amikor észrevettem, hogy mi történt.
• Szeptember elseje nem is volt annyira rémes. Csak a korán kelés és az osztályfőnököm látványa zavart. Egyébként csak osztályfőnöki óráink voltak.
○ Kedd, szerda totális zűrzavar, az órarendjeink még nem véglegesek.
• Ma hulladékgyűjtés volt. Keresztül-kasul bóklásztunk az egész városban, csak azért, hogy gyűjtsünk papírt. Lejártuk a lábunkat, de a mi kedves osztályfőnökünknek ez nem volt elég, mi voltunk a "gyenge láncszemek". Igen? Nem, nem hinném. Csak az volt a pech, hogy Ő mindig akkor látta a szekerünket, amikor már kipakoltunk belőle és minket is mindig akkor vett észre, amikor - csak egy picit, egy fél másodpercre - leültünk pihenni.
○ Na és miközben mi keményen dolgoztunk és jártuk a várost, ő mit csinált? Telefonálgatott, kávét szürcsölgetett és kocsiban csücsülve járta a várost, azzal az alibivel, hogy ő nézi, ki hogyan halad a munkával. Oké. De akkor ne szedje le a fejünket, amikor meglátja, hogy benne ülünk a szekérben, mert a sok séta után úgy gondoltuk, hogy megérdemlünk egy kis lazítást.
• Már nagyon felnyomta bennem a pumpát az a nő. De akkor még elkezdi nekünk magyarázni, hogy Ő nem hasonlít össze minket a többi osztállyal, de azért a B-sek mégiscsak ügyesebbek. Ő nem vár el tőlünk sokat, csak azt hogy legyünk 1. helyezettek.




Kitti

♥ 20:42