○ Sikeresen lezajlott az évnyitó múlthét pénteken. Az egyetlen bibi az volt az egészben, hogy Mókuska elájult, de szerencsére túlélte és én is. Ugyanis meg kell említenem, hogy én is nagyon megrémültem, amikor észrevettem, hogy mi történt.
• Szeptember elseje nem is volt annyira rémes. Csak a korán kelés és az osztályfőnököm látványa zavart. Egyébként csak osztályfőnöki óráink voltak.
○ Kedd, szerda totális zűrzavar, az órarendjeink még nem véglegesek.
• Ma hulladékgyűjtés volt. Keresztül-kasul bóklásztunk az egész városban, csak azért, hogy gyűjtsünk papírt. Lejártuk a lábunkat, de a mi kedves osztályfőnökünknek ez nem volt elég, mi voltunk a "gyenge láncszemek". Igen? Nem, nem hinném. Csak az volt a pech, hogy Ő mindig akkor látta a szekerünket, amikor már kipakoltunk belőle és minket is mindig akkor vett észre, amikor - csak egy picit, egy fél másodpercre - leültünk pihenni.
○ Na és miközben mi keményen dolgoztunk és jártuk a várost, ő mit csinált? Telefonálgatott, kávét szürcsölgetett és kocsiban csücsülve járta a várost, azzal az alibivel, hogy ő nézi, ki hogyan halad a munkával. Oké. De akkor ne szedje le a fejünket, amikor meglátja, hogy benne ülünk a szekérben, mert a sok séta után úgy gondoltuk, hogy megérdemlünk egy kis lazítást.
• Már nagyon felnyomta bennem a pumpát az a nő. De akkor még elkezdi nekünk magyarázni, hogy Ő nem hasonlít össze minket a többi osztállyal, de azért a B-sek mégiscsak ügyesebbek. Ő nem vár el tőlünk sokat, csak azt hogy legyünk 1. helyezettek.




Kitti

♥ 20:42