Odakint süt a nap, jó idő van. Gránátalmát reggeliztem. Apu kifestette a fürdőszobát. Főztem kávét. Olvasom a Légy jó mindhaláligot, amiből hiányzik 4 oldal. Mosogatni kéne. Szép az élet.


Kitti

♥ 11:38

Először is: Boldog évfordulót a blognak! Hiszen pénteken volt pontosan egy éve, hogy megírtam az első bejegyzést.
Egy kis összegzés: egy év alatt sikerült összehoznom 4124 db oldalmegjelenítést, 80 bejegyzést, 9 követőt. Továbbá a blogot megtekintették (Magyarországon kívül) az Egyesült Államokból, Romániából, Szlovákiából, Németországból és még - számomra legmeglepőbb módon - Indonéziából is. Ezúton is köszönöm mindenkinek, nagyon örülök neki, hogy ennyien követtek engem! Sosem gondoltam volna, hogy idáig el fogok jutni, de mégis megvalósult ez a dolog - hála nektek! Köszönöm!
Másodszor:




Kitti

♥ 21:58

 Háromszoros hurrá nekem! Hurrá, hurrá, hurrá! Elolvastam Az Éhezők Viadala trilógiát. Aztán megnéztem az első két filmet. Mivel még nincs több. Még. De ez olyan szemétség! A sorozatokat mindig a legjobb résznél hagyják abba...de ez már csak ilyen. Amúgy - így hogy tudom mi a vége a történetnek - csalódtam. Vagyis hát...ha én Katniss helyében lettem volna, akkor a másik pasit választottam volna. Hahaha mekkora érzéketlen paraszt vagyok! Na de most komolyan. Szeretem mindkettőjüket, de én személy szerint a másik illetőbe voltam/vagyok jobban belezúgva... Amúgy direkt beszélek csak így és nem írok neveket, mert hátha valaki még nem olvasta vagy csak a filmet látta eddig és az újabb filmeket várja, ezért nem akarom lelőni a poént.
Na de most jön csak az igazi attrakció. Ma megtanultam a Cup songot. Eddig tudtam a dalszöveget, ma már tudom a poharas részt is, már csak össze kéne rakni a kettőt. Akárhogy próbálkozom nem megy egyszerre a kettő. Béna vagyok. De majdcsak összehozom valahogy.

Az őszi idő szépségei..

Ma hívtak biliárdozni. Az egyik osztálytársam. Talán elmentem volna...ha nem ő hív el. Nem nagyon csippantom. El lehet vele baromkodni meg ilyenek, de nem mondanám, hogy mi olyan nagy barátok vagyunk. Pedig tényleg ki kéne moccanni és azért egy részről örültem neki, hogy legalább valaki gondolt rám. Kedves.
De már tényleg rám férne a mozgás. Két napja ki sem mozdultam, ami valljuk be nem tesz jót sem a combomnak, sem a fenekemnek. Egyre nagyobbak. Komolyan mondom, a múltkor az egyik osztálytársam jegyezte meg a lány öltözőben, hogy mennyire kilátszanak a bordáim. A seggem meg közben akkora, hogy lassan lefolyok a székről. A lábam térd alatt pipaszár vékony, a combom meg akkora mint egy nemistudommi. Szóval most arra jutottam, hogy fogyni kéne. Vagy mondjuk egy kicsit feszesebbre dolgozni magam.


Kitti

♥ 22:13

Mi rendeztük a suliban az október 23-i ünnepséget, vagyis egy kis 30 perces műsort adtunk elő, amelyben megemlékeztünk az '56-os forradalomról. A próbákon mindig azzal nyaggattak minket, hogy éljük bele magunkat, abba amit felolvasunk, próbáljuk átadni a közönségnek a szavak értelmét. Egyesek nem értették, hogy ez mire jó és csak az volt nekik a lényeg, hogy felolvassák a részüket és túl legyenek ezen az egészen. De én a mostani lelkiállapotommal simán el tudtam képzelni, hogy mi volt akkortájt itthon, Magyarországon. Merthogy ez nem csak egy mese, amit kitaláltak a nagyok. Ez mind-mind megtörtént. Ráadásul ezen a földön ahol mi most élünk. Szerintem borzalmas ez az egész. Főleg, hogy a filmet is megnéztem, ami a Szabadság, szerelem címet kapta. Elég jól visszaadja azt a helyzetet ami akkor volt. Zsarnokság. Diktatúra. Sanyargatás. Forradalom. Halál. A ruszkik nem kíméltek sem nőket, sem diákokat. Szó nélkül lelőttek mindenkit, akit úgy ítéltek, hogy megérdemli. Még az ártatlanokat is. Belegondolni is rossz.












Na de térjünk vissza a jelenbe. A tegnapi nap volt az utolsó. Ma már őszi szünet van. Egészen november első hétfőjéig. Ez azért jó hír. Nem látom 11 napig a tanáraim arcát, akik folyton feleltetni akarnak és legszívesebben minden megszólalásodra jegyet adnának. Nem kell 11 napig bemennem abba az iskolának nevezett szörnyű helyre. Tizenegy napig nem kell azon zakatolnia az agyamnak, hogy vajon miből fogunk írni dolgozatot stb. Elérkezett az idő, hogy kifújjuk magunkat és megkönnyebbüljünk egy kis időre.Egyébként a héten csak ketten vagyunk itthon anyuval. Apa elment négy napra. Dolgozni. Jó messzire. Már most hiányzik, pedig még csak ma ment el, kora reggel. Most egyedül vagyok itthon és üvölt a hangszórókból a Linkin Park. Én pedig itt kuksolok a félhomályban és pötyögök a billentyűzeten. Odakint jelenleg nem esik az eső, de nem is baj, mert már majdnem egy hete folyamatosan ömlik a víz.
Ja és van egy kis újdonság! Az aki ezt a blogot olvassa, az nem veheti észre - de nekem ez most egy új dolog -, hogy a Wordből írom a bejegyzést. Nem a Bloggerben. És nem is a Bloggerrel teszem közzé. Tök jó. Sőt, ha már újdonságoknál tartunk…gondolkoztam azon, hogy talán megint megváltoztatnám a kinézetet. De ez még nem biztos. Előbb erőt kéne venni magamon, hogy meg is tudjam valósítani. Sajnos még a fotós terveimet sem sikerült megvalósítani, de a szünetben mindenképpen meg szeretném csinálni! Ezt már most elhatároztam.


Kitti

♥ 12:17

Kész vagyok. Egyik percben még minden oké, a másikban már egy világ omlik össze. Most még majd' kiugrok a bőrömből, később már az ágyon vagyok összegubózva. Most még nevetek, de percek múlva sírok. Nem jó ez így. A vágásaim már nem is látszanak annyira. És szerencsére ezt a bejegyzést sem olvassa már senki. Lenyugtatom magam azzal, hogy hallgatom az eső zaját. Nyugi van. Aztán ránézek az órára. Indulnom kell. Oda kell érnem. Muszáj. Habár nincs sok értelme. De menni kell. Hogy hová? Hát ez egy nagyon jó kérdés... Lehet, hogy elindulok a konyhába nutelláért. De az is lehet, hogy a konyhából nem nutellát hozok ki...lehet, hogy egy kést. Talán elindulok táncpróbára, mert kötelező ott lenni. De mi van, ha nem megyek el? Lehet, hogy elindulok, de nem ott kötök ki... Ki tudja. Nem vagyok se boldog, se szomorú. Nem tudom mi vagyok. Nem tudom ki vagyok. Egy lány. Egy lány aki már nem teszi magasra a mércét. Aki mindenben az örömöt keresi. Egy lány vagyok, akinek most jól esne egy séta, egy ölelés, egy barát. De amúgy jól vagyok.


Kitti

♥ 13:56

Már egészen megszoktam a sulit. Mármint ezt úgy értem, hogy most már nem vagyok olyan fáradt minden nap végén, mint az előző hónapban. Merthogy igen, már egy új hónapot köszöntöttünk, októbert írunk.



Kitti

♥ 19:43