Kitti szereti a csokit.

Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut.
Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.

Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.

Engem mindig megnyugtat az eső hangja.

A képre kattintva iratkozhatsz fel a blogomra.

október 2013
november 2013
december 2013
január 2014
február 2014
március 2014
április 2014
május 2014
június 2014
július 2014
augusztus 2014
szeptember 2014
október 2014
november 2014
december 2014
január 2015
február 2015
március 2015
április 2015
május 2015
március 2016
augusztus 2016
szeptember 2016
október 2016
november 2016
január 2017
augusztus 2017
szeptember 2017
október 2020
január 2021

Layout: Kary-yan/Missyan.
Hosts: x x

Egy éves lett a blog!♥

2014. október 29., szerda

Először is: Boldog évfordulót a blognak! Hiszen pénteken volt pontosan egy éve, hogy megírtam az első bejegyzést.
Egy kis összegzés: egy év alatt sikerült összehoznom 4124 db oldalmegjelenítést, 80 bejegyzést, 9 követőt. Továbbá a blogot megtekintették (Magyarországon kívül) az Egyesült Államokból, Romániából, Szlovákiából, Németországból és még - számomra legmeglepőbb módon - Indonéziából is. Ezúton is köszönöm mindenkinek, nagyon örülök neki, hogy ennyien követtek engem! Sosem gondoltam volna, hogy idáig el fogok jutni, de mégis megvalósult ez a dolog - hála nektek! Köszönöm!
Másodszor:

Ma voltam Debrecenben, mert egyik barátnőmmel találkoztunk és voltunk fórumozni. Meg plázázni. Meg főterezni. Meg sétálni. És én egy forintot sem költöttem el, a buszjegyen kívül. Ügyes vagyok, ugye? Barátnőm anyukája meghívott minket egy fagyira meg hamburgerre is. Arra a sok szuper cuccra, amiket kinéztem magamnak, azokra meg nincs pénzem. Szóval ezért nem költekeztem.

De egyébként reggel nagyon rutinosnak tűnhettem az előre kikészített pénzemmel és diákigazolványommal, mert a mögöttem sorakozók egy csomót babráltak a pénzükkel. Hahahaha.

A visszafele út volt a legjobb. Kezdve azzal, hogy szállok fel a buszra és mondom a sofőrnek, hogy "Egy diákot kérek Debrecenbe." erre az elmosolyodik és megszólal "Debrecenbe?" és akkor esett le a tantusz, hogy ja persze, én bolond! De hiszen Debrecenben vagyok és innen akarok hazajutni. Szóval utána egyből helyesbítettem, de a lényeg, hogy sikerült megértetnem magamat. Aztán egy bácsika mellett ücsörögve utaztam haza, aki elkezdte nekem mesélni, hogy milyen jó volt neki amikor még ő is olyan fiatal volt mint én.

Kitti

♥ 21:58