És ha már október: jönnek az erdélyiek! Most hétvégén jönnek a testvériskolánkból páran és barátnőm is el fog szállásolni egy testvérpárt ha minden igaz. Én meg ott fogok aludni.

De igazából most nincs is sok mesélni valóm. Csak jöttem, írni egy kicsit, mert már hiányzott. Nincs rá időm. Ha meg igen akkor, meg már túl lusta és fáradt vagyok hozzá. Egyszerűen nincs erőm. Ez a sok minden leszívja az erőmet. De komolyan. Sőt nem is tudok olyan napszakaszt mondani amikor fel vagyok pörögve.

Reggel felkelek és tökre olyan vagyok mint egy zombi. Dörmögök és hörgök, a szememet csak résnyire tudom kinyitni és iszonyatosan fáj a fejem. És szédülök. Na kb. így érzem magam reggelente és így is nézek ki.

Aztán van az az időszak amikor ébredezem. Ez kb. az első-második óra a suliban. Utána 3-4. órán már-már egész ébernek mondhatom magam, de aztán jön az 5-6. óra amikor meg már azért álmos az ember, mert elfáradt. És még ott van a délután, amikor következnek a szakkörök, tehetséggondozók, felvételi előkészítők, gyógytesi. Tehát tökéletesen be vannak táblázva a napjaim és nem csoda ha kimerül az ember.

De mint már említettem, már vagyok annyira edzett, hogy még nyitott szemmel tudom megcsinálni a házikat és fent vagyok minimum 23 óráig. De akkor meg már azért, mert nem tudok elaludni. Fuck logic.

Egyébként mostanában rámjött a fotózhatnék. De rendesen. Késztetést érzek arra, hogy fényképezzek. Ezzel annyi a gond, hogy a kertet már annyiszor fotóztam és annyi szemszögből, hogy lassan már nem tudok újat kitalálni. Ezért kiötlöttem azt a tervet, hogy most rátérek az ember témára. Már csak egy cuki alany kell akit zaklathatok azzal, hogy folyton paparazzi képeket lövök róla. Vagy talán portréket készítek. Ki tudja. De az már valószínű, hogy az áldozatom, valamelyik barátnőm lesz.