Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut. Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.
Kutyasimogató
Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.
Nos a torokfájásom továbbra sem enyhült, szóval a doki kiírt erre a hétre, így nem kell suliba mennem. Hallelujah.
Most itt ülök, a félhomályba burkolózva, kezemben gőzölgő forró csokoládé. Teljes csend van. Csak a billentyűzet zaját lehet hallani, ahogy ritmusosan gépelem a szavakat.
Mióta felkeltem, azóta egyedül vagyok itthon. Meglepődtem, mivel azt hittem, anyu ma is délutános. Ezek szerint mégsem. Tulajdonképpen fél 12-kor keltem fel és azóta sem csináltam semmi értelmeset, de nekem így kényelmes.
*******************
Úrja itt vagyok. Kényelmes Délelőtt után, Kegyetlen Délután. Amikor ú
gy érzed magad, mint egy halálos beteg, aki már az utolsó stádiumában van, akkor még az ágyból kibujni sincs kedved. Nemhogy felkelni, átöltözni, felpattanni a kerékpárra és gyógytesire menni, ahol az összes csontodat kiropogtathatod. De most megnyugodtam, hogy nem csak az én csípőm ropog, mivel a mellettem lévő csaj felől is ugyanolyan hangos kattogás hallatszott.
Most pedig, hogy hazajöttem, levetettem magam az ágyra, visszabújtam a takaró alá, a jó melegbe, tévé bekapcs és nézzünk Castle-t.
Úgy érzem lassan kezdek éhes lenni...szívesen megennék egy hamburgert. Vagy kettőt. Vagy bármennyit.
Wáá és ma este Emberi tényező! Egyik legjobb sorozat, én szeretem.
Kitti
♥ 14:09
Téliesebb hangulat
2014. november 25., kedd
Egy újabb nap lógás. Illetve hát nyílt napon voltam és tényleg érdekelt maga a suli, mert lehet, hogy be fogom írni, de leginkább csak azért mentem, hogy ne kelljen ma tanulnom. Ehhez képest…még be kéne pótolni azt, amit ma vettek a többiek és még holnapra is tanulni kéne. Szuper. Én meg itt ülök – a szél miatt - kisírt szemmel, fájó torokkal és azon nyavalygok, hogy mennyit kell még tanulnom. Ahelyett, hogy nekifognék. Habár még a házit sem kaptam meg szóval ez nem csak az én hibám. És perpill nem is lennék képes a tananyagra gondolni. Az agyam folyamatosan azon kattog, hogy vajon hogyan folytatódik a történet. Mármint A Lázadó. Azon belül is inkább Tobias érdekel. Mit fog tenni a következő fejezetben? Milyen veszélybe kerülnek Trisszel? Ajh…nem jó ez így. Annyira imádom, hogy csak erre tudok gondolni. Nem tudom mi lesz velem ha a 3. részt is elolvastam. Bizonyára azon fogok rágódni, hogy mikorra tudom majd megszerezni a Tobias szemszögéből íródott részt. Ma már én is átváltottam téli kabátra. Jóval melegebb érzés, de eddig valahogy korainak véltem. De most már felfér. Na meg a fekete kesztyűm is, hogy a kezem ne fagyjon oda reggelente a biciklikormányomhoz. Sapkát még nem hordok. Tavaly egy egész telet is túléltem nélküle. Nem azért mert nincs, csak úgy voltam vele, hogy nekem nem kell, meg valahogy nekem nem állnak olyan jól a sapkák. Legalábbis amilyenjeim vannak, azokkal annyira nem szimpatizálok. Most viszont még nem tudom hogy lesz. Majd eldöntöm. De ez is jópofa… Megbeszélem magammal, hogy télen hogyan öltözködöm. Talán kezdek bekattanni. Mert az tuti, hogy az én írásaimat nem olvassa senki. De HA mégis: akkor tessék jelezni a chatben vagy aki nagyon bátor az fel is iratkozhat. HA tényleg lesz ilyen ember, akkor teljesítem egy kívánságát vagy nem is tudom. De ez csak azért lenne jó, ha valaki jelezne nekem, hogy olvas, mert akkor megnyugodnék, hogy nem én vagyok a dilis.
Kitti
♥ 17:32
Ambivalens érzelmek
2014. november 22., szombat
Az elmúlt (több, mint) egy hét alatt több dolgot is átéltem. Vegyes érzelmeim voltak. Sírtam. Nevettem. Volt rossz kedvem. Volt, hogy azt kívántam volna, bárcsak megállna az idő és hogy minél tovább tartson ez a gyönyörű pillanat.
Belegondolni is fájdalmas. Ha arra gondolok, amikor sírtam, akkor megint eszembe jut, hogy miért etettem az egereket. Ha arra gondolok, hogy mennyit nevettem, akkor visszakívánom azt a percet, amikor olyan önfeledten hülyéskedtünk a barátaimmal...
Tegnap volt a legjobb. Péntek. Különben is örültem annak, hogy a hét vége közeledik. De délután volt a legeslegjobb. Robotika. Szokásos marhaságok, óriási kacagások, komolytalan 75 perc. Lett egy fiam. Imádom. Olyan kis cuki. Hatodikos. No persze nem a fiam, ez csak amolyan gyerekes játék. De én szeretem. És van még egy játékunk: minden robotika órán kitalálunk egy új csapatkiáltást/szlogent/mottót vagy nem is tudom minek nevezzem. A mostani ez lett: Büdös Csíterek! Hogy mi értelme, ne kérdezze senki.
Robotika után tánc következett. Eddig is viccesek és fárasztóak voltak a táncpróbák, de a tegnapi még inkább az volt. Eddig a tánc lassú részét tanultuk meg és gyakoroltuk. Most elérkeztünk a gyors, ugrabugrálós szakaszhoz. Mondanom sem kell, senkinek sem ment elsőre jól és rengeteget röhögtünk egymás bakijain, próbálkozásain.
Ma csak feküdtem az ágyban. És olvastam. És feküdtem. Most pedig irány X faktort nézni!
Szép estét mindenkinek!
Kitti
♥ 20:13
2014. november 13., csütörtök
Voltam ma a Csokonaiban. Szar volt. Amennyire vártam, annyira volt rossz. Mármint az iskola az nem rossz. De ez az egész nyílt nap, gáz volt. Akkora volt a tömeg, hogy szinte bejutni is alig lehetett. A 9.40-es busszal már jöttem is hazafele. De amíg a buszra vártam, addig sem unatkoztam. Kattintottam pár fotót a gyönyörű, őszbe öltözött Debrecenről.
Itthon se nagyon unatkoztam. Ahogy hazajöttem, nekiláttam elkészíteni az én kis drágaságomat. Azaz sálat kötöttem. Arm-knitting módszerrel csináltam és szerintem nagyon jó lett. Már most imádom. Az ötletet a Styleriginal oldalról lestem illetve videókat is néztem. Eleinte sokat értetlenkedtem, de aztán rájöttem a technikájára a dolognak, szóval hamar befejeztem a kötést.
A fejemet direkt vágtam le, lol.
Ma volt a 2. gyógytorna órám. Ropog a csípőm. És a térdem. Ez normális? Teljesen kétségbe vagyok esve...
Kitti
♥ 19:02
Hello November!
2014. november 12., szerda
Kedjük ott, hogy volt a halloween buli. Szöszike szülinapját ünnepeltük és persze teljesen halloweenre voltunk hangolódva, mindenki zombi volt. Amúgy a buli nagyon jó volt, röhögve néztük végig a Silent Hillt. Természetesen én is szépen ki voltam sminkelve, drága barátosnémnak köszönhetően.
Múlt szerdán nyílt napon voltam a Vegyipariban. Imádom. MIKOR VESZNEK MÁR FEL? Tuti első helyre fogom beírni a jelentkezési lapon.
Holnap megint irány Debrecen, megyek a Csokonaiba. Ott is szétnézek, hátha tetszeni fog.
Tegnap volt az első gyógytorna különórám. Nagyon féltem előtte. Ültem odakint a csendes folyosón, remegett a gyomrom és apu kezét szorongattam. De túléltem.
