Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut. Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.
Kutyasimogató
Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.
Nos a torokfájásom továbbra sem enyhült, szóval a doki kiírt erre a hétre, így nem kell suliba mennem. Hallelujah.
Most itt ülök, a félhomályba burkolózva, kezemben gőzölgő forró csokoládé. Teljes csend van. Csak a billentyűzet zaját lehet hallani, ahogy ritmusosan gépelem a szavakat.
Mióta felkeltem, azóta egyedül vagyok itthon. Meglepődtem, mivel azt hittem, anyu ma is délutános. Ezek szerint mégsem. Tulajdonképpen fél 12-kor keltem fel és azóta sem csináltam semmi értelmeset, de nekem így kényelmes.
*******************
Úrja itt vagyok. Kényelmes Délelőtt után, Kegyetlen Délután. Amikor ú
gy érzed magad, mint egy halálos beteg, aki már az utolsó stádiumában van, akkor még az ágyból kibujni sincs kedved. Nemhogy felkelni, átöltözni, felpattanni a kerékpárra és gyógytesire menni, ahol az összes csontodat kiropogtathatod. De most megnyugodtam, hogy nem csak az én csípőm ropog, mivel a mellettem lévő csaj felől is ugyanolyan hangos kattogás hallatszott.
Most pedig, hogy hazajöttem, levetettem magam az ágyra, visszabújtam a takaró alá, a jó melegbe, tévé bekapcs és nézzünk Castle-t.
Úgy érzem lassan kezdek éhes lenni...szívesen megennék egy hamburgert. Vagy kettőt. Vagy bármennyit.
Wáá és ma este Emberi tényező! Egyik legjobb sorozat, én szeretem.