Kitti szereti a csokit.

Amikor senki sem kíváncsi rád

2014. december 30., kedd

Tegnap arra keltem, hogy mamám hív telefonon. Közölte, hogy jön hozzánk és hoz Lilynek kaját. Tiltakoztam, de nem tudtam meggyőzni, túl álmos voltam hozzá. Ez volt délután fél 1-kor.
Miután elment, nem sokkal később én is elmentem.
Nem éreztem jól magam itthon: hiába írtam bárkinek facebookon, senki sem bírt visszaírni vagy aki mégis, az meg nem volt otthon. Akiket felhívtam, azok sem értek rá. Nyilván mindenkinek valami iszonyú fontos dolga volt. Csak nekem nem. Már ~~kurvára~~ nagyon ki voltam készülve, hogy senki sem kíváncsi rám, senkinek sem jutok eszébe. Lassan kezdek beletörődni, hogy a "barátaim" szemében is jelentéktelen kis semmi vagyok, mintha nem is léteznék.
Szóval mint mondtam - én is elmentem itthonról. Felpattantam a bringámra és elmentem a könyvtárba. Hiszen hova máshova menekülnék ilyenkor? Egyébként is egy hete azon rinyálok, hogy nincs mit olvasnom. Hát most már van. Kikölcsönöztem...

...ezt a szépséget. ♥

Ááá már túl vagyok 150 oldalon, szóval haladok, haladok szépen, lassan. Mióta nálam van, nem merek vele csúnyán bánni, csak simogatni tudom ha a kezem ügyében van. Márpedig mióta hazahoztam: mintha a kezemhez ragadt volna.

Mikor elindultam itthonról sírhatnékom volt. Legszívesebben ordítottam, sikoltoztam, világgá mentem volna. De még a bőgéshez sem volt erőm. Még a könnyeim is cserben hagytak. Gyenge vagyok. Na de most már... SZAROK AZ EMBEREKRE, VISZLÁT MINDENKINEK!

Nem érek rá, lélegzem és közben olvasok és mindezt egyszerre. Még nagyjából 850 oldal áll előttem, úgyhogy a sípszó után hagyj üzenetet.

Max. blogot fogok írni. Most is úgy szégyellem magam, már több mint egy hete nem írtam. Pedig én tényleg szeretnék rendszeresen írni. De sosem jön össze. Telefonról írni meg nem az igazi. Szeretek a billentyűzeten pötyögni, szeretem a hangját.

Na meg ha már lerakom a könyvet, hogy írjak, akkor a többi blogot is elolvasom. Szeretem olvasni azokat, akiket követek. Jó érzés néha bepillantani mások életébe akiket még csak nem is ismersz. Tök idegenek vagytok, de így mintha ezer éve ismernétek egymást, ahogy a bejegyzéseit olvasod. És ha már azok az emberek nem törődnek veled, akik itt vannak a közeledben, akkor vannak mások akik távol és mégis mintha közelebb lennének hozzád, mint bárki más...

Na meg megy a tumblizás éjjel-nappal. Legjobb gifet találtam meg ma!

UTÓLAG IS KELLEMES KARÁCSONYT MINDENKINEK ÉS BOLDOG ÚJÉVET!

Kitti

♥ 16:23

Téli szünet.

2014. december 20., szombat

Most írhatnék sok mindenről. De nincs kedvem. Vagyis arról, hogy mi történt velem több mint egy hét alatt. Nem érdekel most semmi. Szünet van.
Meg új profilképem facebookon. Mert ma itt volt Nővérke. Olyan jó volt, végre nem beteg, szóval most ma együtt töltöttük a szünet első napját. És felzabáltunk egy tábla Milka csokit. Wihihihihihi. (<---értelem felsőfokon.) Tudom, hogy kis cuki vagyok. ~~Ego is megvan.~~ Ez a mai nap olyan volt nekem, mint egy karácsonyi ajándék. Bárcsak ilyen jó lenne a holnapom is. Meg azután is. Vagy akár minden napom. Mert ez a sok nevetés...ez felülmúlhatatlan. Jaj, de elérzékenyültem, valaki dobjon meg egy papírzsepivel!
Ömm egyébként tegnap sálat kötöttem osztályfőnökömnek. Akit utálok. De most be vagyok nyalva nála. Hahahahaha.

Ma meg mióta elment az én tesókám, azóta elolvastam a Polaroidokat. Megint. Szeretem. Mert egy csomó agymenés és hülyeség van benne. Pont olyan ez a könyv, mint én. Teljes káosz, összevisszaság, néha érthetetlen zagyvaság, máskor pedig olyan mintha pont az én fejemből pattantak volna ki egyes gondolatok. Kábé ilyen a blogom is. Tiszta hülyeség. És én szeretem és az sem érdekel ha más nem. De legalább egyedi. És ez vagyok én. Én, az utánozhatatlan. És ezt teljes meggyőződéssel állíthatom, mert sokszor még én sem tudom követni magamat. Nemhogy mások.

Jaj, mindjárt elolvadok! Hogy kaphattam egy ilyen szép bókot?! Ennél gyönyörűbb ajándékot nem is kaphattam volna! Szinte repdesek a boldogságtól, ez most annyira, de annyira jól esett!

Imádlak. Imádlak. Imádlak. ♥

Egyébként már másoktól is kaptam hasonló dicséretet, de eddig valahogy nem köszöntem meg senkinek, mert azt hittem, hogy csak viccelnek. Szóval most szeretném megköszönni: köszönöm.

Apropó írások. A múltkor rákattantam Tóth Árpád verseire. nagyon jók. A magaméinak érzem őket. Plusz valamelyik nap azon szenvedtem, hogy nincs mit olvasnom (a facebook üzeneteimen kívül). De komolyan. Senki nem akart írni a blogjába. A könyvtár zárva volt. Majd megőrültem, míg végül találtam itthon egy könyvet, amit még nem olvastam. Elsőre nem is akartam nekikezdeni, de már nagyon vágytam egy jó kiadós olvasásra, egy regényre, hogy új főszereplő bőrébe bújhassak, szóval belevágtam. És nem bántam meg.

A könyv maga (Kertész Erzsébet - Szendrey Júlia) Júlia szemszögéből van írva és az életéről szól. Nem kicsit meglepődtem, hogy ennyire bele tudom magam élni. Mármint, hogy ennyire hasonlóak vagyunk. Ezt például mintha én magam mondtam volna.

No persze először meg kellett szokni a kor szokásait. Mivelhogy nagyjából 150 évet utazunk vissza az időben..
Kitti

♥ 19:40

Péntek, az én napom

2014. december 12., péntek

HOL VAGY HÓ? MERRE VAGY?
Így is elég hideg van. Akkor miért ne lehetne hideg hóval együtt és akkor legalább játszani is tudnánk. És viccesebb lenne az egész. Kezeket fel, aki szerint igazam van! (Remélem sok kéz van a levegőben.)
Egyébként most fel vagyok pörögve, ugyanis ma péntek van. Imádom a pénteket.
Első óra infó - szövegszerkesztés. Utána törin kikaptuk a TZ-ket. Hát én kedden konkrétan úgy írtam meg ezt a dolgozatot, hogy az utolsó 2 feladatot saccperkábé 3 perc alatt körmöltem le ééééés ma kiderült, hogy mindössze kettő darab hibám lett. Jó kezdés a napnak. Aztán rajz óra: készítsünk karácsonyi hangulatú rajzokat. Egy karácsonyfa, egy hóember, néhány hullócsillag az éjszakai égre és tádám. Még a tanárnak is tetszett (?). Matek órán fent voltunk az infó teremben, a fiúk a google fordítóval szórakoztak. Utolsó két óra összevont óra volt, mert a fél iskola elment mozizni ~~vagy mi a szösz~~. Mi meg 5-6. órában a Fogadom c. filmet néztünk Channing Tatummal és Rachel McAdamsszel a főszerepben. Annyira jó.
Utána robotika. Ó jeee. Most annyira büszke vagyok magamra, mert először Mátéval összeraktuk a programot, hogy leírja a D betűt. Aztán meg Szöszikével simán megcsináltuk a Z betűt is. Később elkezdtünk kínlódni az ultraszonikus szenzorral, de az már nem akart összejönni.
Kobold. Robotika után a matek terem ablakából néztük, ahogy fociztak a 6.-osok. Köztük ő is. Na most...erről van egy sztori. A lényeg az, hogy a múltkor Mókuskával (igen, nálunk mindenkinek beceneve van) fogadtunk, hogy melyikőnk föci dolgozata sikerül jobban. Én veszítettem el a fogadást és a vesztesnek meg kellett puszilnia valakit. És úgy volt, hogy nekem Koboldot kell. Azóta szekáljuk egymást. De tiszta aranyos.
Ezek után átmentünk a kis épületbe táncra.
Onnan hazajöttünk.
Rendeltünk anyuval pizzát. Finom volt.
A vágásaim már alig látszanak, hurrá.
Játsszatok vele ti is. Vegyetek minél több nagymamát, hogy gyártsa a sütiket!
http://orteil.dashnet.org/cookieclicker/

Kitti

♥ 21:07

Forró csoki dögivel

2014. december 7., vasárnap

DECEMBER VAN EMBEREK. A tél első hónapja, az év utolsója. Mikulás, Jézuska és Szilveszter jönnek hozzánk látogatóba. Mindenki örül, az összes ismerősöd lázban ég, folyton vásárol és ünnepel, miközben te otthon gubbasztasz az ágyon és nézel egy hiperszuper unalmas mikulásos-karácsonyos filmet, amit minden évben leadnak a tévében, sőt ha lemaradnál róla: egy hétig ismétlik, hogy biztosan meg tudd nézni. Kb. ez történik körülöttem.
Mindemellé társul még az a szokásom is, hogy forró csokoládét vagy teát szürcsölgetek és rendszerint olvasok, nyomkodom a telefonom és hasonlók.
Várom a havat. Így is hideg van odakint, meg lehet fagyni. De a fénylő fehér hó legalább széppé varázsolja ezt az évszakot. Már ha lenne szíves leesni végre és beborítani a várost. Szerintem ez egy kicsit ijesztő, hogy december van és ~~kurva~~ hideg van odakint, de azért süt a nap.
Apropó ijesztő. Már csak szűk 2 hónapunk van hátra a gáláig. Jővő pénteken fogjuk megtanulni az összes tánclépést. Már csak pár lépést kell megtanulnunk és megvan az egész koreográfia. De jelenleg nincs párom. Szóval osztályfőnököm végre intézkedhetne az ügyben..
Amúgy jó hogy mostanában nem tudok aludni éjszaka vagy ha mégis, akkor valami oltári nagy hülyeséget álmodok.
Ejj, de hogy meséljek jót is - csütörtökön találkoztam Szempillával. Életemben 2. alkalommal futottam össze vele. Csak, hogy tisztázzuk, egy fiúról van szó. A becenevét a - lányok által is irigylésre méltóan hosszú - szempilláiról kapta. Egyébként nagyon rendes srác és kedvelem is, tekintve, hogy az éjszakai hidegben egy rohadt padon halálra csikizett azzal két óriási mancsával. (Sohasem bírtam ki a hétfogást.) Az már csak a pláne volt, hogy amikor a Lidlben álltunk a kasszánál, az igazgatóhelyettesünk állt mögöttünk a sorban, amiről én is csak akkor szereztem tudomást mikor megfordultam. Ez alapjában nem nagy gond csakhát izé...azt hiszem egy olyan beszélgetésnek volt fültanúja, aminek inkább ne lett volna, mert aztán másnap a suliban nagyon vigyorgott és úgy nézett rám mintha egy titkomat tudta volna meg vagy nem is tudom.. És ez az egész csak egy feltevés, mert már arra sem emlékszem, hogy abban a pár percben miről is dumáltunk éppen. Na de mindegy is..kár lenne ezen rágódni.
Most pedig megyek szépen és remélhetőleg megálmodom a jövőheti lottószámokat.

Kitti

♥ 00:33