Tegnap arra keltem, hogy mamám hív telefonon. Közölte, hogy jön hozzánk és hoz Lilynek kaját. Tiltakoztam, de nem tudtam meggyőzni, túl álmos voltam hozzá. Ez volt délután fél 1-kor.
Miután elment, nem sokkal később én is elmentem.
Nem éreztem jól magam itthon: hiába írtam bárkinek facebookon, senki sem bírt visszaírni vagy aki mégis, az meg nem volt otthon. Akiket felhívtam, azok sem értek rá. Nyilván mindenkinek valami iszonyú fontos dolga volt. Csak nekem nem. Már kurvára nagyon ki voltam készülve, hogy senki sem kíváncsi rám, senkinek sem jutok eszébe. Lassan kezdek beletörődni, hogy a "barátaim" szemében is jelentéktelen kis semmi vagyok, mintha nem is léteznék.
Szóval mint mondtam - én is elmentem itthonról. Felpattantam a bringámra és elmentem a könyvtárba. Hiszen hova máshova menekülnék ilyenkor? Egyébként is egy hete azon rinyálok, hogy nincs mit olvasnom. Hát most már van. Kikölcsönöztem...


Kitti

♥ 16:23