Kitti szereti a csokit.

Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut.
Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.

Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.

Engem mindig megnyugtat az eső hangja.

A képre kattintva iratkozhatsz fel a blogomra.

október 2013
november 2013
december 2013
január 2014
február 2014
március 2014
április 2014
május 2014
június 2014
július 2014
augusztus 2014
szeptember 2014
október 2014
november 2014
december 2014
január 2015
február 2015
március 2015
április 2015
május 2015
március 2016
augusztus 2016
szeptember 2016
október 2016
november 2016
január 2017
augusztus 2017
szeptember 2017
október 2020
január 2021

Layout: Kary-yan/Missyan.
Hosts: x x

Téli szünet.

2014. december 20., szombat

Most írhatnék sok mindenről. De nincs kedvem. Vagyis arról, hogy mi történt velem több mint egy hét alatt. Nem érdekel most semmi. Szünet van.
Meg új profilképem facebookon. Mert ma itt volt Nővérke. Olyan jó volt, végre nem beteg, szóval most ma együtt töltöttük a szünet első napját. És felzabáltunk egy tábla Milka csokit. Wihihihihihi. (<---értelem felsőfokon.) Tudom, hogy kis cuki vagyok. ~~Ego is megvan.~~ Ez a mai nap olyan volt nekem, mint egy karácsonyi ajándék. Bárcsak ilyen jó lenne a holnapom is. Meg azután is. Vagy akár minden napom. Mert ez a sok nevetés...ez felülmúlhatatlan. Jaj, de elérzékenyültem, valaki dobjon meg egy papírzsepivel!
Ömm egyébként tegnap sálat kötöttem osztályfőnökömnek. Akit utálok. De most be vagyok nyalva nála. Hahahahaha.

Ma meg mióta elment az én tesókám, azóta elolvastam a Polaroidokat. Megint. Szeretem. Mert egy csomó agymenés és hülyeség van benne. Pont olyan ez a könyv, mint én. Teljes káosz, összevisszaság, néha érthetetlen zagyvaság, máskor pedig olyan mintha pont az én fejemből pattantak volna ki egyes gondolatok. Kábé ilyen a blogom is. Tiszta hülyeség. És én szeretem és az sem érdekel ha más nem. De legalább egyedi. És ez vagyok én. Én, az utánozhatatlan. És ezt teljes meggyőződéssel állíthatom, mert sokszor még én sem tudom követni magamat. Nemhogy mások.

Jaj, mindjárt elolvadok! Hogy kaphattam egy ilyen szép bókot?! Ennél gyönyörűbb ajándékot nem is kaphattam volna! Szinte repdesek a boldogságtól, ez most annyira, de annyira jól esett!

Imádlak. Imádlak. Imádlak. ♥

Egyébként már másoktól is kaptam hasonló dicséretet, de eddig valahogy nem köszöntem meg senkinek, mert azt hittem, hogy csak viccelnek. Szóval most szeretném megköszönni: köszönöm.

Apropó írások. A múltkor rákattantam Tóth Árpád verseire. nagyon jók. A magaméinak érzem őket. Plusz valamelyik nap azon szenvedtem, hogy nincs mit olvasnom (a facebook üzeneteimen kívül). De komolyan. Senki nem akart írni a blogjába. A könyvtár zárva volt. Majd megőrültem, míg végül találtam itthon egy könyvet, amit még nem olvastam. Elsőre nem is akartam nekikezdeni, de már nagyon vágytam egy jó kiadós olvasásra, egy regényre, hogy új főszereplő bőrébe bújhassak, szóval belevágtam. És nem bántam meg.

A könyv maga (Kertész Erzsébet - Szendrey Júlia) Júlia szemszögéből van írva és az életéről szól. Nem kicsit meglepődtem, hogy ennyire bele tudom magam élni. Mármint, hogy ennyire hasonlóak vagyunk. Ezt például mintha én magam mondtam volna.

No persze először meg kellett szokni a kor szokásait. Mivelhogy nagyjából 150 évet utazunk vissza az időben..
Kitti

♥ 19:40