Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut. Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.
Kutyasimogató
Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.
Néha az éjjel közepén csak úgy fognám magam és bekapcsolnám ezt a nyomorult gépet és írnék, írnék, írnék, ameddig el nem fogynának a gondolataim. De sajnos ehelyett próbálom csukva tartani a szemem, forgolódom az ágyban és ha még így sem sikerül elaludnom, akkor előveszem a párnám alól a kis noteszemet és egy tollat - mert ez a két dolog mindig van ott - és sokszor csak firkálok, máskor pedig még versek is születnek. Aztán reggel elolvasom, hogy éjjel mit alkottam és többnyire áthúzom 2 vonallal, mert nem tetszik és rájövök, hogy ez egy kalap fos.
Ahogy telnek a napok, egyre inkább gondolok bele abba, hogy a felvételi valami nagyon rosszul sikerülhetett. Már nem hiszek abban, hogy valaha is felvesznek a Vegyipariba. Az eredményeket csak kedden láthatjuk. Addigra felemészt az idegesség.
A mai irodalom órán arról volt szó, hogy a költők - akiket eddig vettük - bioritmusa felborult, többnyire éjszaka voltak aktívak, nappal pedig kevésbé és emiatt depresszióssá, mélabússá váltak, míg végül meg nem haltak valamilyen súlyos betegségben vagy éppen öngyilkosok lettek. Ekkor odahajoltam Timihez és a fülébe súgtam: "Rám is ez a sors vár." Ha nem én fogom magam kinyírni, akkor arra vagyok kíváncsi, hogy milyen betegségbe fogok belehalni.
Kitti
♥ 21:11
2015. január 20., kedd
Oké. Szóval az normális, ha hajnal 3-kor nekiállok verset írni? És közben Ivan & The Parazolt hallgattam, lol.
Kitti
♥ 19:44
Felvételi? Pipa!
2015. január 17., szombat
Lassan már egy hete itthon vagyok.
Alibi: betegség.
Diagnózis: derékfájás.
Majdnem egy hónapja folyamatosan fáj a derekam, múlt vasárnap pedig még be is lázasodtam. Így hát hétfőn irány a doki.
Kedden vérvétel és vizeletminta leadás.
Szerda reggel mentem a leletért és vittem az orvosnak. Erre elküldtek röntgenre és ultrahangra. Azokat a leleteket is megcsinálták, ideadták és még így sem tudják megmondani hogy mitől van ez a fájdalom. Elvileg minden rendben van nálam, szóval adtak egy receptet hogy ha nagyon fájna a derekam akkor vegyek be egy szem gyógyszert, maradjak itthon a héten és probléma megoldva. Szerintem meg közel sem. A legrosszabb az, hogy nem iszonyatosan és elviselhetetlenül fáj, csak folyton.
Úgyhogy most lassan tengetem napjaimat, az otthon melegében, miközben a lázam már el is múlt. Az időm nagy részét olvasással töltöttem, a Királyok csatája az új szerelmem.
Itthonlétem ideje alatt nem ettem valami sokat. Sőt, mostanában egyébként sem eszek eleget. Legalábbis ezt mondják. Ehhez képest tegnap befaltam egy majdnem egész kalácsot.
Mellesleg ma délelőtt írtuk meg 8.-os évfolyamtársaimmal együtt a központi írásbeli felvételit. Remélem mindenkinek jól sikerült mert nekem nem !
Na de azt remélem, hogy az olvasási kihívásomat sikerül teljesítenem! Találtam egy ilyen tumblin és lefordítottam magyarra és most szépen fel van ragasztva a falamra és teszek egy szívecskét ahhoz a meghatározáshoz, amit már sikerült teljesítenem. (Már van egy szívecském.) Nem mintha a képről bármit is le lehetne olvasni, de azért megmutatom, hogy lássátok milyen hosszú és hogy milyen szép színe van a szobám falának, aminek sokszor legszívesebben fejjel rohannék neki.
Valamelyik nap összeszedtem a verseimet. Nincs túl sok és a legtöbb rövid. De van közte olyan amire még most is azt mondom, hogy nem is rossz... De sosem szálltam el magamtól. Igazából szörnyű verseim vannak, csak szeretem mutogatni őket és elhinni röpke másodpercekig, hogy én milyen művészlélek vagyok.
Ugyanez van a fotózással is. Amit mostanában hanyagoltam. Nehéz is jó képeket készíteni fényképezőgép nélkül.
Oly' sok könyv, oly' kevés idő.
Kitti
♥ 21:39
Közeleg.
2015. január 7., szerda
Fáradt, fáradt, fáradt. Vagyok én. Nem volt nehéz visszaszokni a suliba. Ma irodalom tz-t írtunk első órában. Juppi.
Reggel fél 8-tól kezdve negyed 5-ig a suliban voltam, egész nap tanultam és akkor hazajövök és még álljak neki tanulni. Francba. Na jó, ha már nem készülök órára akkor már legalább a kémia versenyfeladatot vegyem elő. Nem értek belőle semmit. Amit a tanár elmagyarázott és leírt az odáig oké. Onnantól...teljesen kínai. Nem tudom hogy fogok így a vegyipariba bejutni. Vagyis hát azt amiket órán csinálunk azt értem. Sőt, nagyon is megy! De könyörgöm: honnan a kisujjamból szopjam ki a válaszokat olyan kérdésekre amiket nem is értek?! Na meg a reakcióegyenletek, pff.. Sokkal bonyolultabbak, mint amiket órán csinálunk. Na persze, ofőm azt mondta, majd csütörtökön részletesebben elmagyarázza nekünk a dolgot. Hát köszi szépen, csütörtökön pont nem tudok neki ott maradni 7. órában mert mennem kell gyógytesire. Ha most mindig ki kéne hagynom a gyógytesit, ahányszor az osztályfőnököm marasztalni akar, akkor sose telne le a 15 alkalom.
Fáj a derekam. Már 2 napja. Talán mondanom sem kell, én voltam a legaktívabb tesi órán.
Ja azt meg majdnem kifelejtettem, hogy hétfőn rendesen megfürdettek. Pedig most tényleg nem számítottam rá, mivel eddig mindig a 8.-osok fürdettek, de most mi vagyunk azok és úgy voltam vele, hogy az osztálytársaim legalább békén hagynak. Hát tévedtem.
Félek a felvételitől. Vészesen közeleg január 17-e. És félek, hogy mi van akkor ha rosszul sikerül és nem vesznek fel sehová és akkor majd mit fogok csinálni és nem tudom és életem végéig hülye maradok. Várjunk...mi? Ahh hülyeség. Tök feleslegesen parázok. Mindegy.
Kitti
♥ 20:22
Leesett az első hó!
2015. január 4., vasárnap
Így egy nappal suli előtt szeretnék még írni. Ki tudja, hogy lesz-e rá időm mostanában?
Na szóval lassan kivégzem a könyvet, melyet előzőleg említettem. Párhuzamosan nézem vele együtt a filmet is. Mármint ezt most úgy képzeljétek el, hogy már rájöttem, hogy nagyjából 100 oldal ad 1 részt a filmsorozatból. Így hát eddig minden nap elolvastam minimum 100 oldalt és megnéztem a filmet. Tök jó. Ahhoz képest, amit eddig tapasztaltam, most a film tényleg visszaadja azt az élményt amit a könyv nyújt. Na jó talán kevésbé, de csak egy incuri-picuri különbség van a kettő között, tehát ez jó. Nagyon jó.
Mostanság keveset alszom. Ja bocs, ez nem igaz. Éjjel nem alszom, hajnalban sikerül elaludnom és délben kelek fel. Vagyis eddig így volt. Sajnos holnaptól újra visszatérnek a dolgok a régi kerékvágásba, mert visszamegyünk az iskolapadba. Éljen.
Látszik rajtam, mennyire lelkes vagyok? Pedig már annyira megszoktam, hogy itthon vagyok. Meg azt is, hogy éjfélig olvasok. Ám ma édesapám megmondta hogyan lészen az estém: "Kilenckor alvás!" Ja. Persze. Álmában. Ha én 9-kor tudnék aludni...szép is lenne az életem. Nem lennének karikásak a szemeim sem. Az egy dolog, hogy bebújok az ágyamba és becsukom a szemem. Az még nem jelenti azt, hogy alszok. Pff...
Egyébként, csak úgy mellesleg megemlíteném, hogy VÉGRE VAN HÓ! Ma hajnalban kezdett el esni vagy mikor. Régóta vártam e pillanatra és végre elérkezett. Végre.
Na de nekem ki kell használni az utolsó egy órámat. Mindjárt megyek szerkeszteni a sablont. Eddig egész hosszú ideig meg voltam elégedve a blogom kinézetével, de most megint rám jött a hoppáré és a hangok a fejemben azt suttogják, hogy változtatnom kéne. Szóval.. a következő bejegyzésemnél lehet hogy egy újabb dizájnnal térek vissza. Vagy nem.
