Úgyhogy most lassan tengetem napjaimat, az otthon melegében, miközben a lázam már el is múlt. Az időm nagy részét olvasással töltöttem, a Királyok csatája az új szerelmem.

Itthonlétem ideje alatt nem ettem valami sokat. Sőt, mostanában egyébként sem eszek eleget. Legalábbis ezt mondják. Ehhez képest tegnap befaltam egy majdnem egész kalácsot.

Mellesleg ma délelőtt írtuk meg 8.-os évfolyamtársaimmal együtt a központi írásbeli felvételit. Remélem mindenkinek jól sikerült mert nekem nem !
Na de azt remélem, hogy az olvasási kihívásomat sikerül teljesítenem! Találtam egy ilyen tumblin és lefordítottam magyarra és most szépen fel van ragasztva a falamra és teszek egy szívecskét ahhoz a meghatározáshoz, amit már sikerült teljesítenem. (Már van egy szívecském.) Nem mintha a képről bármit is le lehetne olvasni, de azért megmutatom, hogy lássátok milyen hosszú és hogy milyen szép színe van a szobám falának, aminek sokszor legszívesebben fejjel rohannék neki.
Valamelyik nap összeszedtem a verseimet. Nincs túl sok és a legtöbb rövid. De van közte olyan amire még most is azt mondom, hogy nem is rossz... De sosem szálltam el magamtól. Igazából szörnyű verseim vannak, csak szeretem mutogatni őket és elhinni röpke másodpercekig, hogy én milyen művészlélek vagyok.
Ugyanez van a fotózással is. Amit mostanában hanyagoltam. Nehéz is jó képeket készíteni fényképezőgép nélkül.