Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut. Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.
Kutyasimogató
Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.
Fáradt, fáradt, fáradt. Vagyok én. Nem volt nehéz visszaszokni a suliba. Ma irodalom tz-t írtunk első órában. Juppi.
Reggel fél 8-tól kezdve negyed 5-ig a suliban voltam, egész nap tanultam és akkor hazajövök és még álljak neki tanulni. Francba. Na jó, ha már nem készülök órára akkor már legalább a kémia versenyfeladatot vegyem elő. Nem értek belőle semmit. Amit a tanár elmagyarázott és leírt az odáig oké. Onnantól...teljesen kínai. Nem tudom hogy fogok így a vegyipariba bejutni. Vagyis hát azt amiket órán csinálunk azt értem. Sőt, nagyon is megy! De könyörgöm: honnan a kisujjamból szopjam ki a válaszokat olyan kérdésekre amiket nem is értek?! Na meg a reakcióegyenletek, pff.. Sokkal bonyolultabbak, mint amiket órán csinálunk. Na persze, ofőm azt mondta, majd csütörtökön részletesebben elmagyarázza nekünk a dolgot. Hát köszi szépen, csütörtökön pont nem tudok neki ott maradni 7. órában mert mennem kell gyógytesire. Ha most mindig ki kéne hagynom a gyógytesit, ahányszor az osztályfőnököm marasztalni akar, akkor sose telne le a 15 alkalom.
Fáj a derekam. Már 2 napja. Talán mondanom sem kell, én voltam a legaktívabb tesi órán.
Ja azt meg majdnem kifelejtettem, hogy hétfőn rendesen megfürdettek. Pedig most tényleg nem számítottam rá, mivel eddig mindig a 8.-osok fürdettek, de most mi vagyunk azok és úgy voltam vele, hogy az osztálytársaim legalább békén hagynak. Hát tévedtem.
Félek a felvételitől. Vészesen közeleg január 17-e. És félek, hogy mi van akkor ha rosszul sikerül és nem vesznek fel sehová és akkor majd mit fogok csinálni és nem tudom és életem végéig hülye maradok. Várjunk...mi? Ahh hülyeség. Tök feleslegesen parázok. Mindegy.