Kitti szereti a csokit.

Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut.
Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.

Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.

Engem mindig megnyugtat az eső hangja.

A képre kattintva iratkozhatsz fel a blogomra.

október 2013
november 2013
december 2013
január 2014
február 2014
március 2014
április 2014
május 2014
június 2014
július 2014
augusztus 2014
szeptember 2014
október 2014
november 2014
december 2014
január 2015
február 2015
március 2015
április 2015
május 2015
március 2016
augusztus 2016
szeptember 2016
október 2016
november 2016
január 2017
augusztus 2017
szeptember 2017
október 2020
január 2021

Layout: Kary-yan/Missyan.
Hosts: x x

Sok a sírás

2015. február 18., szerda

erre a számra olyan jól lehet sírni

Hétfőn elkapott a sírógörcs, hogy nem fognak felvenni a Vegyibe, tegnap hisztizni volt kedvem, mert nem akartam menni gyógytesire. Azt mondják, túl sokat sírok. Hát persze, minden nap. Napok óta hulla fáradtnak érzem magam. Köhögök már több mint egy hete, fáj a fejem folyamatosan. Néhány napja saját magamnál is öregebb zenéket hallgatok és este már olvasni sincs kedvem, olyan fáradt vagyok.
Szombaton voltunk a TÁGban versenyen, szerintem egész jól sikerült, de ki tudja. Délután kétszer is sikeresen előadtuk a palotás táncunkat a gálán, ami mindannyiszor tapsviharral zárult, akárhány bakink is volt benne. ~~Ez értelmes így? Mindegy.~~
Tegnap megírtuk a töri témazárót, remélem 4-es lesz.
Ma szereztem angolból és földrajzból is egy-egy 5-öst, jéééj.
Juj, egyébként sikerült megszereznem a Kardok viharát, már 300 oldalon is túl vagyok, bár ez a kötet most hosszabb az előző kettőnél.

papierspeintres.net/papierspeints.html

Egész kellemes idő van most odakint. Reggel még kesztyűben is majd' lefagytak az ujjaim, most meg olyan gyönyörűen süt a nap, napfény járja át a szívem újra.

Menni kéne fotózni - ha lenne gép. Illetve fényképezőgép még van is, de nem jó az akksi. Márpedig én elhatároztam, hogy a hétvégén megyek Józsára. A buszon, mikor megyek vagy jövök Debrecenből, akkor az ablakból mindig csak csodálom azokat a csodás graffitiket. Úgy érzem, végre eljött az ideje, hogy elmenjek oda és ne csak távolról nézzem. Addigra szerzek egy kalandortársat magamnak.

És akkor most zenét hallgatok és éneklem, hogy

AAAAAAAH HOOKED ON A FEELING

Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít (és ne sírjatok annyit mint én, mert elkenődik a sminketek).

U.i.: ÉLJEN EZ A SZÁZADIK BEJEGYZÉS! *tűzijáték*

Kitti

♥ 15:53