Normál esetben ki lennék akadva, hogy azta-paszta de régen írtam, de hát már meg sem lepődök ezen, szerintem tök természetes és megszokott tőlem.
Egyébként azt hiszem haladok a helyes irány felé. Ez idő alatt, míg nem blogoltam, sokkal kevesebbet sírtam, kezdem összeszedni magam. Még nem teljesen, de nem is süllyedtem odáig, hogy ne tudjak kimászni ebből a gödörből, melyben - ha csak egy kis időre is -, de csapdába estem. Igaz no persze nagyban közrejátszik az is, hogy van egy barátnőm akire mindig számíthatok és ez felbecsülhetetlen.
Szülinapomra (márc. 16.) drága szüleimtől kaptam egy fekete kis könyvecskét, üres lapokkal, melyek csak arra várnak, hogy megtöltsem őket az írásaimmal. Éljen.
Ma megkaptuk a tablófotókat, amikből lehet választani. Szerintem elég nyomi fejem van mindegyiken, de nem baj, majd megvitatjuk, hogy melyik fog a tablóra kerülni és aztán hosszú-hosszú évekig az emberek azt az arcomat fogják látni.
Elterveztem, hogy minden héten legalább egyszer megyek görkorizni. Egyáltalán nem vagyok sportos, de ezt szeretem, hobbinak is jó és szeretném, ha a fenekem feszes maradna illetve a combjaimat utálom nagyon amiért ilyen nagyok, de erről nem tehetek; genetika. Na szóval terveben van az is, hogy hétvégéken szeretnék korábban, rendesen felkelni 7-8 óra körül és nem úgy ébredni, hogy dél van és hét ágra süt a nap és már a nap fele el is telt és ezzel rengeteg idő elment a nyomorult életemből teljesen hasztalanul.
Többet beszélgetek más emberekkel is, nem csak a saját kis baráti körömből, hanem olyanokkal is akikkel eddig két szót váltottam összesen. Fantasztikus vagyok. Kezdek társasági lénnyé válni és így legalább megfeledkezem önmagamról, nem a saját hülyeségeimmel foglalkozom.

Kitti

♥ 17:05