Megint. Itt vagyok. Egyedül. A semmi közepén. (költői túlzás)
Csücsülök szépen a számítógép előtt és hallgatom, a kintről beszűrődő eső dallamát. Nincs ennél jobb. Ja de. Az amikor ma odakint ültem a széken az eresz alatt, fél kézzel naplót írok, másik kézzel kutyát simogatok, - mert mi vágyunk egymás szeretetére - és eközben szívom befele a finom esőillatot, hallgatom a madarak csiripelését. Óh igen. Nekem ez a valódi kikapcsolódás, a fáradt gőz leeresztése. Más emberek a szerelmükkel vannak, megint mások a barátaikkal írosgatnak egymásnak facebookon, de én nem vagyok ilyen. Pff..társadalom.
Na jó...kezd kissé nyugtalanítóvá válni, hogy leírok egy mondatot, aztán meg nem jut eszembe semmi és bámulok a monitorra és várom, hogy megtörténjen a csoda. Mostanában elég fura vagyok. Majd valamikor (remélhetőleg minél hamarabb) visszatérek ide, ha már jobb formában leszek.
Addig hallgassatok zenét, erre szeretek elaludni.



Kitti

♥ 22:36