<body>
Kitti szereti a csokit.
Üdv itt!

Legyen szép napod!

Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut.
Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.

Kutyasimogató

Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.

PitaPata Dog tickers

Egy kis nyugi

Engem mindig megnyugtat az eső hangja.


Moly


Kövess

Kövesd a blogom!
A képre kattintva iratkozhatsz fel a blogomra.

Eddig történtek

október 2013
november 2013
december 2013
január 2014
február 2014
március 2014
április 2014
május 2014
június 2014
július 2014
augusztus 2014
szeptember 2014
október 2014
november 2014
december 2014
január 2015
február 2015
március 2015
április 2015
május 2015
március 2016
augusztus 2016
szeptember 2016
október 2016
november 2016
január 2017
augusztus 2017
szeptember 2017
október 2020
január 2021

Köszönet

Layout: Kary-yan/Missyan.
Hosts: x x

Szeptember végén
2016. szeptember 28., szerda

szeptember 12.

Csörög a telefon reggel, elhallgattatom, kikászálódom az ágyból. Újra érvényben van a reggeli rutin. Mindennapos buszozás, tömegnyomor, fülledt meleg, izzadságszag. Hurrá-hurrá.
9 óra környékén még irodalom házi feladattal kínlódtam. Ezek a késő esti tanulások nem hiányoztak. Na de ez van. Várjuk a pénteket.





szeptember 28.

Szerda van. Ez a legutálatosabb nap az egész héten. Egyrészt mert ez még messze van a hétvégétől, másrészt pedig, mert ilyenkor vannak a legrosszabb óráim. Törim van első órában, dupla tesi és az utolsó órám pedig fizika. A fizikával nem is lenne semmi probléma, ugyanis eddig szerettem. De hát emellett a tanár mellett kibírhatatlan. Ráadásul laborból is őt kaptam meg. A többiek kísérleteznek órán, mi meg megtanultuk bekapcsolni a mérleget. Hát igen, azt hiszem ennyi erővel hívhatnánk magunkat a Napocska csoportnak is,
Drága magyar tanárom eddig is nagyon szeretett, de most már úgy néz ki én vagyok az egyetlen akinek szerintem soha nem kell majd felelnie magyarból. Ma tesi órán beállt hozzám tollasozni - csak úgy spontán, mert miért ne?, ha már lyukas órája van - és én nyertem. Bumm, most nagyon profinak érzem magam. Egyébként a szóban forgó tanár úrnak a felesége pedig kémiát tanít nekem, és tegnap nála is feleltem. Persze jól sikerült.
Hiányzik, hogy egy jó regényt a kezembe vehessek és hajnalig olvassak, amíg ki nem folyik a szemem, de már nincs nyár. Brühühü. A sok tanulás mellet nem sok mindenre van időm. Konkrétan az evésre van. Alvásra nem nagyon.


Na jó, hétvégéken azért szakítok időt a lazításra. Például múltkor egy teljes évadot néztem végig egy magyar sorozatból. Igen, MAGYAR sorozat. Az a címe, hogy Aranyélet. Nagyon ajánlom mindenkinek, nálam ez egy erős 5 csillagos sorozat, ha értékelni kéne.


Kitti



17:32