Csörög a telefon reggel, elhallgattatom, kikászálódom az ágyból. Újra érvényben van a reggeli rutin. Mindennapos buszozás, tömegnyomor, fülledt meleg, izzadságszag. Hurrá-hurrá.
9 óra környékén még irodalom házi feladattal kínlódtam. Ezek a késő esti tanulások nem hiányoztak. Na de ez van. Várjuk a pénteket.
szeptember 28.
Szerda van. Ez a legutálatosabb nap az egész héten. Egyrészt mert ez még messze van a hétvégétől, másrészt pedig, mert ilyenkor vannak a legrosszabb óráim. Törim van első órában, dupla tesi és az utolsó órám pedig fizika. A fizikával nem is lenne semmi probléma, ugyanis eddig szerettem. De hát emellett a tanár mellett kibírhatatlan. Ráadásul laborból is őt kaptam meg. A többiek kísérleteznek órán, mi meg megtanultuk bekapcsolni a mérleget. Hát igen, azt hiszem ennyi erővel hívhatnánk magunkat a Napocska csoportnak is,
Drága magyar tanárom eddig is nagyon szeretett, de most már úgy néz ki én vagyok az egyetlen akinek szerintem soha nem kell majd felelnie magyarból. Ma tesi órán beállt hozzám tollasozni - csak úgy spontán, mert miért ne?, ha már lyukas órája van - és én nyertem. Bumm, most nagyon profinak érzem magam. Egyébként a szóban forgó tanár úrnak a felesége pedig kémiát tanít nekem, és tegnap nála is feleltem. Persze jól sikerült.
Hiányzik, hogy egy jó regényt a kezembe vehessek és hajnalig olvassak, amíg ki nem folyik a szemem, de már nincs nyár. Brühühü. A sok tanulás mellet nem sok mindenre van időm. Konkrétan az evésre van. Alvásra nem nagyon.
Na jó, hétvégéken azért szakítok időt a lazításra. Például múltkor egy teljes évadot néztem végig egy magyar sorozatból. Igen, MAGYAR sorozat. Az a címe, hogy Aranyélet. Nagyon ajánlom mindenkinek, nálam ez egy erős 5 csillagos sorozat, ha értékelni kéne.