Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut. Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.
Kutyasimogató
Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.
Múlthét szombat estém elég jó volt. Mindig a spontán dolgok alakulnak a legjobban. Nem volt előre eltervezve, de kaptam aznap délelőtt egy üzenetet - pontosabban: meghívást -, amely szerint utó-szülinapi bulira vagyok hivatalos. Na mondom nagyon fasza jó az időzítés, ugyanis aznapra rengeteg tanulnivalót halmoztam fel magamnak, de azért úgy intéztem, hogy el tudjak menni itthonról. Megérte. Igaz, hogy csak négyen voltunk összesen, természetesen én az egyedüli lány, és nem is teljesen az én társaságom. Na de kenyérlángossal és boros kólával engem már el lehet csábítani. Szóval egész jó kedvünk kerekedett 2 üveg bor után, meguntuk a beszélgetést és sztorizgatást, ezért nekiálltunk sakkozni. Na most úgy, hogy nekem annyi közöm van eme becses játékhoz, mint pucicsigának a hajszárítóhoz. Egy gyorstalpaló után nekiálltunk játszani, de valahogy én mindig vesztettem. Később Felesz vagy mersz?-et játszottunk, majd olyan éjféltájt a közeli játszótéren kötöttünk ki. Aztán eltelt megint egy hét. Ma megint szombat van. Debrecenben Mihály-napi vásár van, ahol "lehet venni-adni, de még lopni-csalni is" kiabálta az egyik bácsika, járva a vásárt buzgón. Van kínálat bőven, de az ára sem kismiska némely portékának. Ennek ellenére én nem akarok lebeszélni senkit sem arról, hogy ellátogasson a vásárra, mert ennek van egy hangulata, amiről szerintem nem érdemes lemaradni (nem is beszélve a finom kürtőskalács illatról, ami belengi az egész utcát).
Aztán este Zsoltikával mentünk el hamburgerezni. Mire odaértünk olyan éhesek voltunk, hogy alig győztük kivárni azt is, hogy a csaj elkészítse. Aztán szépen megkajáltunk, de volt egy kis hiányérzetünk. Azon tanakodtunk séta közben, hogy vajon kit hívhatnánk még el magunkkal. Végül elmentünk Miráékhoz, de mivel nem akartunk csengetni, nehogy valakit felébresszünk, ezért fészbúkon írtunk neki, hogy legalább a kapuig jöjjön már ki. Erre ő azt mondta, hogy amiatt már nem öltözik fel, hogy csak a kapuban fagyoskodjon miattunk, szóval csak akkor jön, ha még megyünk fel a városba. Nos akkor még fiatal volt az este, szóval megörültünk, hogy ő is velünk tart. Míg ő öltözött, addig szülei beengedtek minket a házba. (Mert mint kiderült még nem aludt senki sem.) Na szóval, nekivágtunk a városnak, fejjel ugrottunk az éjszakába. Vettünk szépen egy üveg Rosét és az egyik játszótéren megiszogattuk hárman. Egyik legjobb estém volt.
október 22.
Tizenharmadikán volt drága mamám 70. születésnapja, amit azon a héten való szombaton meg is ünnepeltünk rendesen. Összegyűlt a kiscsalád, mindenki hozott amije volt és ettünk-ittunk amennyi belénk fért.
Ezen a héten zajlottak a sulimban a pótérettségik, ezért a héten csak 3 napot kellett bemennünk. Jó lenne minden héten így lenne. Ez az első szombatom ebben a hónapban, hogy itthon töltöm az estémet. Elég uncsi is így. Na de a jövő hétvégémtől sokat várok! Tudjátok jön a Halloween...
