Ez a blog nem szól semmiről és egyben mindenről. Többnyire azt írom ami eszembe jut. Könyvmoly vagyok, csokimániás, minden álmom vattacukor felhőkön ugrándozni és persze a világbéke.
Kutyasimogató
Juhúú! Megcsodálhatod az én home security rendszerem, aki a Tapi névre hallgat! Korábban itt meséltem róla. Azóta picit megnőtt, hehe.
A kis csipet-csapattal dodgemeztünk, felültünk a hullámvasútra, ijedeztünk az Elvarázsolt kastélyban, beültünk a Boszorkányjósdába és persze avattacukor falatozássem maradt el. Persze mindezt megelőzően jól eltévedtünk a Nagyerdőn, de végül odataláltunk és akkor már nagy volt az öröm. Olyannyira nagy, hogy átragadt ránk az ottani hangulat a futkározó, 10 év körüli kisfiúktól és én örömömben ott ugrándoztam a puha levélkupacban. Azóta nem sok minden történt, ugyanis most bőszen tanulok a pénteki nyelvvizsgámra. Bizony-bizony, ez is elérkezett és már borzasztóan félek. Mindenki azzal nyugtat, hogy úgyis sikerülni fog, de ettől csak még idegesebbé válok. Nem bírok nem erre gondolni, hogy mi van akkor ha nem sikerül?
Ma délelőtt a verőfényes napsütésben elvittük sétálni Tapit. Gyönyörű volt ma az erdő.