Rengeteg minden történik valaki életében. Az enyémben is. Hol hegyek, hol hullámvölgyek. Boldogsághegyek, majd hanyatlás és letargia. Mikor melyik. Egymást váltják.
A nyaram jónak mondható volt, egy párt dolgot a bakancslistámról is ki tudtam húzni. Volt osztálykirándulás, strandolás. Életem első munkája. Életem első fesztiválja. Szóval bőven voltak emlékezetes pillanataim.
Most pedig beköszöntött az ősz, szeptemberrel együtt elkezdődött az iskolaszezon. Igazából én nem panaszkodom. Valahogy persze mindenki utálja a sulit, én is. A sok dolgozat, feleltetés, vizsga stb. mindenki vállán csak teher. De hát tanulásból áll az élet. Én mindig is az a típus voltam, akitől ha megkérdezik, hogy szívesebben dolgozna-e vagy inkább tanulna, akkor én a tanulás mellett teszem le a voksom. De tényleg. Más sorstársaim inkább szabadulnának meg a tanároktól és vágnának bele a felnőtt életbe, mihamarabb. Én valahogy nem. Teljesen  másképp viszonyulok az egészhez. Talán azért, mert szüleimen keresztül látom milyen is a való élet, és én személy szerint jobban preferálom az ártatlan gyerekkorral járó, rózsaszín ködöt. Szívesebben élnék álomvilágban. Vagy az egyik kedvenc könyvemben.

Ahh, könyvek. A szívemet is simogatja az olvasás gondolata. Suli mellett is törekszem időt szakítani rá, csak úgy falom a könyveket. Nem rég volt szerencsém a Tartuffe-höz. Esküszöm, minden kötelező olvasmánynak ilyennek kéne lennie. Persze saját szórakozásomra is olvasok regényeket, továbbra is.


Kitti

♥ 13:34