Csókoltatok mindenkit, aki olvas!

Most mondjátok, hogy nem áll jól a bajusz

Boldog 2021-et minannyiónknak, sikerekben gazdag évet és blablabla. Az idei újévem fergeteges bulival kezdődött. Akkor is ha nem volt szabad. Baráti társasággal búcsúztattuk az Óévet és nagy nehezen sikerült összehozni, hogy mind együtt ünnepeljünk, habár elég nehezen ment. A lényeg, hogy teljesen mindegy lett volna hol leszünk, csak együtt legyünk, így végül Budapesten kötöttünk ki. Amire mindig meglepett fejek bámultak vissza ránk mikor ezt közöltük is valaki mással, hogy Pesten szilveszterezünk (ami amúgy Buda, na mindegy). Megadtuk a módját rendesen: buli kellékek, konfetti, duda, szerpentinek, minden amit el tudtok képzelni. Szóvaaaal szuper volt. Ja és, hogy még több klisét soroljak idén először összejött az éjféli csók is, ami miatt hihetetlenül boldog vagyok.

Folytatás »

♥ 19:40

Halihó Blogocskám!Folytatás »

♥ 09:42

Rengeteg minden történik valaki életében. Az enyémben is. Hol hegyek, hol hullámvölgyek. Boldogsághegyek, majd hanyatlás és letargia. Mikor melyik. Egymást váltják.
A nyaram jónak mondható volt, egy párt dolgot a bakancslistámról is ki tudtam húzni. Volt osztálykirándulás, strandolás. Életem első munkája. Életem első fesztiválja. Szóval bőven voltak emlékezetes pillanataim.
Most pedig beköszöntött az ősz, szeptemberrel együtt elkezdődött az iskolaszezon. Igazából én nem panaszkodom. Valahogy persze mindenki utálja a sulit, én is. A sok dolgozat, feleltetés, vizsga stb. mindenki vállán csak teher. De hát tanulásból áll az élet. Én mindig is az a típus voltam, akitől ha megkérdezik, hogy szívesebben dolgozna-e vagy inkább tanulna, akkor én a tanulás mellett teszem le a voksom. De tényleg. Más sorstársaim inkább szabadulnának meg a tanároktól és vágnának bele a felnőtt életbe, mihamarabb. Én valahogy nem. Teljesen  másképp viszonyulok az egészhez. Talán azért, mert szüleimen keresztül látom milyen is a való élet, és én személy szerint jobban preferálom az ártatlan gyerekkorral járó, rózsaszín ködöt. Szívesebben élnék álomvilágban. Vagy az egyik kedvenc könyvemben.
Folytatás »

♥ 13:34

2017. április 18.

Várom mit hoz a holnap. Itt volt az egész tavaszi szünet, de egész egyszerűen nem tudtam élvezni. Egyetlen nap volt, amikor megfeledkeztem minden zavaró tényezőről és csakis a pillanatnak éltem. Azóta viszont nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna arra az egy emberre, aki most a legfontosabb nekem. Merthogy megtaláltam. Igazából nem kellett messzire menni, hogy belé botoljak, hiszen 8 évig voltunk évfolyamtársak, most pedig már 2 éve osztálytársak. Nagyon szeretem. De a szünet előtti nap csúnya szót mondott nekem. El sem akartam hinni. Miután együtt töltöttünk egy tökéletes napot...Megoldást próbáltunk keresni. Hiszen sok embernek szúrja a szemét kettőnk kapcsolata. Úgyhogy próbáltunk kitalálni valami megfelelőt..de sajnos az nem olyan könnyű, ahogy azt az ember lánya elsőre hiszi. Hiába akartam én kompromisszumot kötni, Ő mindent, vagy semmit alapon játszik. És neki nem elég az a kevés, ahogy most állunk. Persze nekem sem. Azt mondta ő így is, úgy is belehal, akárhogyan is folytatjuk, ezért ő döntött. De az csak az ő döntése, nekem beleszólást sem engedett. Könnyek közt fürödtem egészen onnantól kezdve, hogy elváltunk. 2 napig csak zokogtam. Azt hajtogattam, hogy nem bírom. Nem hittem el. Nem akartam elhinni.
Aztán jött a péntek este. Amit tudni kell a jelenlegi életmódomról, hogy erősen hozzátartoznak a péntek és szombat esti bulizások. Nem az alkoholról van szó, vagy hogy elmondhassam, hogy én eljárok esténként itthonról. Nem. Ez a társaságról szól, a közös pillanatokról és élményekről. Arról, hogy a gondok, problémák megszűnnek létezni. Csak  mi vagyunk és a felhőtlen jókedv. A sírás, a nevetés, a suttogás, a kiabálás. Minden. De sajnos ez az érzés csak késő délutántól másnap hajnalig létezik. Aztán egy kiadós alvás után már nem ugyanaz az helyzet. Visszatérsz a mindennapokba, ami tele van szomorúsággal. És ez lehangoló. Ez az, amiért mindenki egész héten csak a pénteket várja.
Most viszont várom, hogy visszamehessek suliba, ugyanis azóta a bizonyos nap óta nem hallottam semmit Róla. Akárkinek mondtam, hogy várom a holnapot, azt hitték meg vagyok huzatva. De ők nem tudják miért, ezért annyit feleltem, hogy csak vicceltem. Izgulok, hogy mi lesz holnap. Hogy vajon még mindig úgy gondolja-e, ahogy akkor. Talán meg tudom győzni az ellenkezőjéről. Egyszerűen nem vethet véget valaminek csak így. Hiányzik. Amióta csak búcsút mondott. Vágyom rá, őt akarom. Újra csókolni akarom.


Kitti

♥ 13:51

2016. december 15. 

Megfelelt középfokon, szóbeli típusban.

Hát én el sem tudom mondani, milyen boldog voltam mikor először olvastam ezt a mondatot. Sikongatva ugráltam, ha jól emlékszem.
Amúgy nincsen most semmi különös, azon kívül, hogy állandóan ki vagyok készülve. Ennyire még szerintem sosem vártam a téli szünetet. Dolgozatok hátán dolgozatok, még jövőhéten is írunk. Pedig akkor már csak 3 napot kell menni azon a héten.
Folytatás »

♥ 19:08

Voltam nyelvvizsgázni, még negyedikén. Szarrá Rommá izgultam magam, de szerencsére volt ott egy ismerősöm akivel tudtunk beszélgetni és buzdítani egymást. A szóbeli része úgy néz ki hogy sikerült, szóval már csak a magnóhallgatáson kell, hogy meglegyen az a 10 pont.
Folytatás »

♥ 12:15